2010. november 16., 10:542010. november 16., 10:54
Ami pedig az öltözködést illeti naná, hogy a lányomra hallgatok, hiszen régóta ízlésesebben, elegánsabban öltözködik, mint én valaha is. Magyarán, ha ők azt mondják, valamit meg kell nézni, valamit el kell olvasni, akkor bizony szót fogadok, mert komoly dologról vagy újdonságról lehet szó. Így esett, hogy a hét végén a lányom, amint hazaérkezett, lelkendezve mesélte: „Anyuci, feltöltötték az internetre az idei gólyabálunkat, és ezt neked föltétlenül látnod kell!”
Nem volt appeláta, abbahagytam azonnal a mosogatást, és ültem a monitor elé, mert ha a lányom azt állítja, hogy sokkal jobb volt, mint a tavalyi, amelyen ő is gólyajelölt volt, akkor annak úgy kell lennie. Pedig az sem volt ám piskóta, mert ott izgultam az első sorban elejétől végig. Szóval megnéztem a csíkszeredai művészeti gimnázium idei gólyabálos filmjeit, és amellett hogy könnyesre nevettem magam, megismerkedtem gyermekkorom egyik rettegett mesehősének a modern, 21. századi változatával, a vasorrú bábával.
Nos, ez a vasorrú bába nem olyan, mint a régi. Karakterét annyiban őrizte meg, hogy ugyanúgy rémisztgeti az embereket, mint ama gyermekkorombéli; nagy, szürke vasorra van, púpos, és fekete ruhát visel, sőt hátborzongatóan vigyorog, és mindenféle gonoszságot művel. De eközben BMX kerékpárral közlekedik, szabad idejében horgászik, gyorsbüfében issza a reggeli kávéját, s még a bevásárlóközpontokba is bekukkant. S ha ez még mind nem lenne elég modernségből, elárulom, hogy az említett gimnazisták vasorrú bábája iPhonra ébred, fülhallgatóval ugyanarról a szerkentyűről hip-hopot hallgat, sőt saját laptopján interneten nézi meg: mi hír a nagyvilágban. S azt mondanom sem kell, hogy a legmenőbb közösségi oldalon saját profilja van.
„Na mit szólsz: feladták nekünk a leckét? Lesz min gondolkodnunk két évig” – jegyezte meg a lányom arra apropózva, hogy a magas mércét nem lesz könnyű túlteljesíteni majd, amikor ők lesznek a soros gólyabálszervezők. „Fel bizony” – nyugtáztam azon morfondírozva: ezek után a meseíróknak is fel kell ám kötni a gatyamadzagot.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.