Képünk illusztráció
Fotó: Haáz Vince
A minap beszámoltak a lapok arról, hogy a szucsávai bíróság helyt adott a jászvásári diákliga által közvetített perben a Marosvásárhelyen tanuló öt orvostanhallgató kérésének, miszerint hatálytalanítsák az egyetem vezetőségének korábbi döntését.
2021. november 07., 17:532021. november 07., 17:53
2021. november 07., 22:472021. november 07., 22:47
Amelyet amúgy a marosvásárhelyi diákszövetségek és vezetőik „teljes mellszélességgel” támogattak. A döntés az egyetemisták órákon és gyakorlatokon való részvételét, illetve bentlakási helyeit zöldigazolványhoz kötötte. Ellene korábban tiltakozó felvonulást szerveztek a legfeljebb tíz százalékos abszolút kisebbséget kitevő oltatlanok hangadói. A közel tízezer diplomavárományost beiskolázó marosvásárhelyi egyetemen tanulók – az alapképzésben tanulók hozzávetőlegesen fele az orvosi karokon – közül mintegy kétszáz diák írta alá azt a petíciót, amelyben kérték az egyetem vezetőségét, hogy vonja vissza döntését.
Talán érdemes a számoknál elidőzni: néhány százalék tiltakozik, egy ezrelék fellebez. Sikerrel. Mondhatni, a bíróságok érzékenyek a kisebbségi problémák iránt. Az emberi jogok, a demokrácia kiteljesedése nevében felkarolják őket. Szóval, az oltatlan orvostanhallgatók – mindenféle oltást támogató egészségügyi érv ellenére – jó eséllyel és eredményesen perelnek egyéni jogaik védelmében.
Sőt, „evés közben jön meg az étvágy”, jászvásári barátaik és elvtársaik közvetítésével nyilvánosan kérik a marosvásárhelyi diákvezetők menesztését, amiért „nem az eljárást kezdeményező öt egyetemistát, hanem az egyetem vezetőségét támogatta ebben az ügyben”. Azaz, a számoknál maradva ezúttal is: mivel a diákszövetség vezetői nem az öt fellebező igaza mellé, hanem a nyolcvan tagú egyetemi szenátus, az annak egynegyedét kitevő diákok közösen elfogadott véleménye mellé állt.
Ilyen tudományos felmérés természetesen elképzelhetetlen, már a statisztikai elemzésre is sűrűn emlegetnék a diszkriminatív minősítéseket. Mégis, az orvosi hivatás jegyében esetleg párhuzamba állíthatnánk az oltást szakmai, egészségügyi okokból is támogató diákvezetők, szenátusi tagok felelősségérzetével. Mert miközben a tét a társadalmat alkotó polgárok egészsége, életminőségük javulása, elvárható, hogy az egyéni jog a közösségi érdek alárendeltje legyen.
A tíz százaléknyi oltatlan egyetemista alacsony kockázattal elvegyül a kilencven százalékot kitevő oltottak között. Csak a nyájimmunitáson túl ne alkosson olyan „belső köröket”, akár leendő betegeikkel együtt, amely már járványügyi kockázatot jelentsen. És miközben egyikük sem jut orvosi diplomához anélkül, hogy ne legyen tisztában a fertőző betegségek járványtanával és az oltás jótékonyságával, megmarad a nyugtalanító jövőbeni kérdés: mi lesz akkor, amikor – csupán egyetlen példát említve – a gyermekkori fertőző betegségek elleni oltást megtagadó szülők sorra nyerik a pereket az emberjogi bíróságokon? Érdemes továbbgondolni, hogy merre tartunk.
A szerző a marosvásárhelyi orvosi egyetem tanára
Több mint ötszáz egyetemista és egyetemi alkalmazott írta alá nagyjából egy nap alatt, csütörtök délutánig azt a tiltakozó levelet, amelyben követelik, hogy biztosítson egyenlő jogokat a Sapientia EMTE a hallgatói számára az oktatás terén.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
5 hozzászólás