2013. február 19., 07:362013. február 19., 07:36
Ha ugyanis tényleg állásfoglalást fogadna el az ügyben, amelyben a magyar félre hárít minden felelősséget a konfliktus miatt, azzal intézményi szinten fokozná az ellenségeskedést, tovább növelve a helyzet abszurditását.
Nem mintha e nélkül nem lennének szélsőséges megnyilvánulások a román politikum részéről. Victor Ponta kijelentését, amelyben Orbán Viktort és a Fideszt Románia ellenségeként emlegeti, nem tudjuk másként értékelni, mint hogy a román kormányfő immár a józan ész határait átlépve hergeli tovább a magyarok ellen a román közvéleményt. A román kormány – akárcsak annak idején Ceauşescu – azzal próbálja rövidre zárni az ügyet, hogy Románia belügyéről van szó, amibe Budapestnek nem lehet beleszólása. Holott erről szó sincs – a kisebbségek jogai elleni fellépés ma már nem lehet egyetlen országnak sem belügye, még akkor sem, ha az Európai Unió például az ilyen helyzetekben inkább a konfliktusok szőnyeg alá seprésében jeleskedik.
A jelenlegi helyzetben elengedhetetlen, hogy a kétoldalú tárgyalások mellett a magyar fél a nemzetközi közvéleményt is tájékoztassa lépéseinek okairól. Nem sikkadhat el az a tény, hogy a román hatóságok meg kívánják tagadni a magyar közösségtől azt, hogy nemzeti identitását a szimbólumok terén is kinyilvánítsa. Titus Corlăţean román külügyminiszter kárörvendően jegyezte meg, hogy a Nyugat figyelemmel követi a helyzetet, és a magyar félnek a mostani lépések sokba fognak kerülni. Márpedig ezt nem szabad hagyni: a magyar diplomáciának, hivatalos és civil szervezeteknek határokon belül és kívül folyamatosan, a lehető legrészletesebben tájékoztatniuk kell a külföldi kormányokat és közvéleményt arról, hogy a konfliktust a román hatóságok intoleranciája váltotta ki, és a magyar fél csupán a romániai magyar közösség jogaiért száll síkra – nehogy a nyugati kancelláriákon a valóságot kreatívan értelmező és magyarázó román álláspont váljék meghatározóvá.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.