JEGYZET – Attól tartok, Marosvásárhelynek hamarosan támogatásért kell folyamodnia a Nemzetközi Valutaalaphoz, a Világbankhoz vagy akár valamelyik önkormányzati alkalmazott kanadai nagybácsijához.
2014. augusztus 30., 18:472014. augusztus 30., 18:47
A jelek szerint ugyanis a város költségvetése a végét járja, hiszen arra sem jut pénz, hogy néhány virágpalántát vásároljanak, amelyből a főtéri virágóra számlapján a román elnevezés mellett feltüntethetnék a település magyar nevét is. Legalábbis erre lehet következtetni a főkertész válaszából, aki civil jogvédők erre vonatkozó kérdésére azt válaszolta: nincs elég palánta ahhoz, hogy magyarul is ki lehessen írni a város nevét. És leghamarabb jövő tavaszszal lehet arra számítani, hogy erre esély lehet, addig már semmiképp sem.
Nem mondom, szegény marosvásárhelyiek tényleg megszívták, ilyen hoszszú városnevet tényleg macerás lehet kirakni, nemhogy a hozzá szükséges virágmennyiséget beszerezni. Bezzeg ha Aradnak hívnák, vagy olyan szerencsések lennének, mint a norvégiai A, vagy a festői, észak-franciaországi Y. Ha ilyen rövid lenne a település neve, akkor elég lenne három-négy tő nefelejcs is, a városházán minden bizonnyal naponta több pénz elmegy a nyomtatók által tönkretett nyomtatópapírra, mint amennyibe ez kerülne.
De azért ne essünk túlzásokba, a Marosvásárhely mégsem egyenértékű a lírai hangzású, walesi Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch elnevezéssel, a város magyar megnevezéséhez szükséges virágok árát vélhetően ki lehetne szorítani a költségvetésből, ha nagyon kellene.
Jó, persze, előfordulhat, hogy vannak az önkormányzati illetékeseknek olyan haveri beszállítói, akik hajlandóak baráti alapon akár ennek a húszszorosát is elkérni, de most ne ezt tekintsük alapnak. Ha komolyan gondolnák, hogy a város lakosságának közel felét kitevő magyar polgárokat egyenrangúnak tekintik a többséggel, akkor föl sem merült volna olyasmi, hogy utólag kelljen számon kérni a város magyar nevének hiányát.
Persze ha már óráról van szó, tudjuk: Romániában vagyunk, román kenyeret eszünk (rendszerint jófajta hajdúsági lisztből), és román idő szerint élünk. A virágóra pontosan jelzi, hogy még mindig nem jött el a normalitás ideje. Hogy sok minden virágzik ilyenkor, de a többnyelvűséget jelentő valódi multikulti és a különböző nemzetiségek egyenlő mércével való mérése még mindig aligha van közöttük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!