Orbán Viktor levélben gratulált Ludovic Orbannak, s arról biztosította bukaresti kollégáját, hogy „Magyarország Románia új kormányával is kölcsönös tiszteleten alapuló, a két nemzet érdekeit szolgáló együttműködésre készül”. Az RMDSZ szavazataival segítette hatalomra a PNL-t, és most már közös táborban van Klaus Johannis államfővel. Kétségeink ne legyenek afelől, hogy az elnökválasztás második fordulójában az RMDSZ-üzenetekben az újrázásra készülő államfő lesz a „kisebbik rossz”, bárki is legyen az ellenfél – Kelemen Hunoron kívül. Mellesleg Orbán Viktor legutóbb Tusnádfürdőn, kérdésekre válaszolva nemcsak Viorica Dănciláról szólt pozitívan, Johannist is megdicsérte.

Magyar részről tehát úgy tűnik, minden adott egy jó újraindításhoz az államközi viszonyt illetően. De mi van a román oldalon? A stratégiai partnerség, a „fontos” közös projektek, a kereskedelmi együttműködés emlegetése Bogdan Aurescu külügyminiszter részéről a parlamenti meghallgatáson, ahol azért a jövő évi Trianon-centenárium miatti aggodalom is megfogalmazódott. Ott van még Ludovic Orban széles mosolya Kelemen Hunornak a hatalomra jutása előtt és közvetlenül azt követően. Mintha utóbbival sejtelmesen jelezte volna: magyarügyekben a kormány maximális jóindulata csak annyit ér, amennyit abból a jelenlegi parlament megszavaz. A helyzet pedig az, hogy a PSD épp bosszút állna az RMDSZ-en a cserbenhagyás miatt, az USR a magyarok voksaira pályázik, tehát ellehetetlenítené az RMDSZ-t, a PMP pedig lassan az új Nagy-Románia Párttá avanzsál. Nehezen lehet elképzelni most olyan pillanatot a román törvényhozásban, amikor többség alakulhatna ki egy magyar kérdést érintő RMDSZ-javaslat esetén.

Mire számíthat a regionális együttműködésre törekvő magyar kormány a Johannis-féle román külpolitikától? Folytatódik a nagyfokú elkötelezettség Berlin irányában, ami azt is jelenti, hogy a magyar–német viszony minőségét árgus szemekkel figyelik Bukarestben, s részben annak alakulása alapján „árazzák be” a magyar–román kapcsolatot is. A visegrádi csoport államaival ellentétben a román elnök nem kívánja kiemelten kezelni a bevándorlás ügyét, és – a PSD-kormánnyal ellentétben – kerüli a nyílt közösködést a visegrádi csoport országaival. A PNL és az USR holdudvarában, elsősorban a két párthoz közel álló sajtóban megnyilvánuló fóbia Orbán Viktor politikájával kapcsolatban nehezíti az államközi kapcsolatok javulását. Az utóbbi időben felerősödött az erdélyi gazdákat, befektetőket segítő magyarországi támogatások elleni médiaoffenzíva is. Johannist ugyanakkor a PSD politikusainál kevésbé befolyásolják a különböző sajtókampányok, sokkal inkább tanácsadóira figyel. Jót tehetnek a magyar–román együttműködésnek azok a gazdasági intézkedések, amelyek várhatóan kedvezni fognak a külföldi, elsősorban amerikai projekteknek. Lendületet kaphat például a fekete-tengeri gázkitermelés, a Romániát Magyarországgal összekötő gázvezeték építése.

A két miniszterelnök majdnem tökéletes névrokonsága egy jó ideig az olcsó viccelődés legkézenfekvőbb tárgya lesz az európai médiában. Egy veszekedősre váltó Orbán–Orban-párosnál a poén nagyobbat csattanna. Csak mi, erdélyi magyarok váltanánk savanyú képűre.