A nyíltan felvállalt Unió-ellenesként közismert Jobbik április 6-ai előretörése apropóján nemzetközi szinten is sokan megkongatták a vészharangot, hogy a május végi európai parlamenti választás nyomán várhatóan nagy arányban kapnak helyet a brüsszeli törvényhozásban az euroszkeptikus pártok, politikusok.
2014. április 14., 20:032014. április 14., 20:03
2014. április 14., 20:042014. április 14., 20:04
Az aggodalom megalapozott, hiszen az európai egyesült államok eszméjét képviselőkkel – köztük találjuk például Traian Băsescut – szemben a nemzetek Európáját hirdetők Hollandiától Franciaországig, Nagy-Britanniától Németországig egyre szélesebb társadalmi rétegeket képesek megszólítani.
Ők azok, akik nem kérnek a „brüsszeli diktátumokból\", és akik legszívesebben holnaptól felszámolnák az EU-t, de legalábbis teljesen új alapokra helyeznék. Legyen szó a magyar radikális alakulatról, a holland Geert Wilders Szabadságpártjáról vagy a francia Marine Le Pen Nemzeti Frontjáról, a többség sokszor hajlamos azzal „elintézni\" őket, hogy szélsőségesek.
Holott már csak az EU jövője érdekében is hasznosabb lenne alaposabban elgondolkodni euroszkepticizmusuk okain. A brüsszeli eurobürokraták mélyrehatóbban megvizsgálhatnák, helyes válaszokat adtak-e a gazdasági világválság idején az országonként eltérő kérdésekre. Vagy arra, valóban az szolgálja-e az európai nemzetek érdekeit, ha minden téren Brüsszel akarja megmondani a „tutit\".
Egységes szabályozásra gazdasági, pénzügyi, szociális téren egyaránt szükség van, de nem mindegy, meddig terjed Brüsszel kontrollja. Ugyan mi indokolja például, hogy az EU eltöröltetné a házi pálinkafőzés adómentességére vonatkozó magyar szabályozást, amikor Csehországban adómentes a házi sörfőzés? De emlékeztethetnénk arra is, mekkora riadalmat okozott nemrég hazai körökben, hogy az Unió be akarta tiltani a román nemzeti eledel, a miccsként ismert csórékolbász előállítását.
És arról még nem is szóltunk, hogy Brüsszel továbbra sem hallja meg a nemzeti kisebbségek szavát, különösen érzékeny viszont a szexuális kisebbségek jogainak szavatolására. Jó lenne, ha a leendő uniós kormány és törvényhozás tagjaiban is tudatosulna: pusztán az egységes Európa szellemének megidézésétől nem érzik közelebb magukhoz az Uniót a kontinens polgárai.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!