2012. január 30., 09:522012. január 30., 09:52
A bennem rejlő hatalmas lehetőség nem képességeimből, tehetségemből fakad, s még csak kompetenciáim jövendőbeli fejlesztésének sem függvénye. Egy olyan országban, ahol közgazdászból és jogászból is lehet egészségügyi miniszter, erdőmérnök dirigálhat teátrumot, s zootechnikus vált jogászt egy vidéki filharmónia élén, talán nekem is tartogat még nem várt fordulatokat az élet. Lehetnék művelődési miniszter vagy legalábbis államtitkár a tárcánál, hiszen szenvedélyes irodalomfogyasztó vagyok, rajongok a minőségi színházért, szeretem a dzsesszt és a progresszív rockot, és senki sem tudná elhitetni velem, hogy Velázquez Puskás csapattársa volt a Real Madridban.
Vagy vezethetnék egy megyei állat-egészségügyi igazgatóságot, hiszen volt két kutyám és egy macskám, olvastam Joy Adamson könyveit, s a zoológia volt egyik kedvenc tantárgyam. Rám lehetne bízni akár a gazdasági tárcát is, ugyanis takarékosságom közismert, másfél évtizede rendszeresen kölcsönzök kollégáknak, barátoknak, s nem emlékszem rá, hogy bármelyik hitelem is bedőlt volna. Az pedig teljesen egyértelmű, hogy számolni kellene velem a veszteséges állami vállalatok vezérigazgatóinak kiválasztásánál, mivel jelenleg is cégvezető vagyok, nyereséges a gondjaimra bízott vállalkozás, az pedig, hogy öt vagy ötezer embert dirigálok, igazán részletkérdés.
Egyébként meg úgyis egy kedves idősödő ismerősöm módszerét követném, akit a pártiskola elvégzése után a megyei munkaerő-elosztó hivatal igazgatójának tettek meg az ötvenes években. „S hogy boldogult a hivatalban bőripari szakmunkásként?” – szegeztem neki a kérdést. „Volt ott elég szakember, aki értette a dolgát. Én nem szóltam bele a munkájukba, inkább a takarítónőket irányítottam, hogy mindig tisztaság legyen” – hangzott X bácsi karakán válasza.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok