2011. július 26., 09:232011. július 26., 09:23
Vagyis próbáljunk meg, könyörgöm, némi kis méltóságot lopni nehéz, rossz, ordas napjainkba! De akkor nekem is miért éppen most jut eszembe szót emelni kitárt nyomorúságaink ellen, most, amikor záporokkal-zivatarral, villámlással-jégesővel, de mégiscsak nyár van, nem kell fűteni, rakosgathatjuk élére a garasokat, hogy majd a zimankóban ne kelljen elzárnunk a fűtést, van zöldség is, gyümölcs is – mindenképpen több, mint télen, amikor vagy a befőttekre, vagy a világ másik feléről utaztatás közben fássá száradt „frissességekre” fanyalodunk?! Szóval mi bajom van nekem most?! Egyszerű: a híradásokból egyre gyakrabban hallom, hogy éjnek évadján beállnak a sorba a kisnyugdíjasok, hogy kapjanak bár egy zacskó málét, hét közben agyonnyomják egymást a buszon, hogy kiérjenek a strandra, mert akkor nem kell fizetni, ordibálnak, öklöződnek az üdülőjegyekért… Amikor viszont a híradós kamerák valamelyik nyomulóra-tolongóra irányulnak, azonnal fejhangon kezd el az illető sopánkodni, mondván, hogy milyen beteg, hányszor operálták, és lám, éjfél óta itt áll a sorban! Na ezért! Mert aki olyan beteg, akit oly sokszor megműtöttek, akinek valóban nem jut jóformán semmire, annak nincs lelkiereje a másikat agyontaposni. Az meghúzódik otthon (ha még van neki otthona), és méltósággal viseli sorsát.
A notórius sorbanállók és sipítozók azok nem a szegény emberek, hanem a megrögzött potyalesők típusai. Ők lökdösődnek a különböző szentek ereklyéinek simogatásakor, csak hogy hamarabb érjenek az ingyenkaja közelébe, ők tipródnak nemzeti és nemzetközi ünnepeken a kolbászt-mustárt osztogató politikusok közelében, ők tárják szélesre műanyag szatyruk száját, hogy a teherautóval érkező „égi mannából” (értsd: enyhén romlott csirkéből-halból) minél több hulljon belé. De ott vannak ők a lejárt gyógyszerek, lyukas felmosóvödrök, újonnan is kiritkult trikók osztogatásánál – ott vannak mindenhol, ahol valami potya kinéz. Tarsolyukban-zsebükben pedig ott melengetik a bármikor előhúzható sopánkodást. Hogy milyen szerencsétlenek és sorsverte népség ők, milyen betegek – mennyire megér nekik mindent bármi –, csak ingyen juthassanak hozzá!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!