2011. július 26., 09:232011. július 26., 09:23
Vagyis próbáljunk meg, könyörgöm, némi kis méltóságot lopni nehéz, rossz, ordas napjainkba! De akkor nekem is miért éppen most jut eszembe szót emelni kitárt nyomorúságaink ellen, most, amikor záporokkal-zivatarral, villámlással-jégesővel, de mégiscsak nyár van, nem kell fűteni, rakosgathatjuk élére a garasokat, hogy majd a zimankóban ne kelljen elzárnunk a fűtést, van zöldség is, gyümölcs is – mindenképpen több, mint télen, amikor vagy a befőttekre, vagy a világ másik feléről utaztatás közben fássá száradt „frissességekre” fanyalodunk?! Szóval mi bajom van nekem most?! Egyszerű: a híradásokból egyre gyakrabban hallom, hogy éjnek évadján beállnak a sorba a kisnyugdíjasok, hogy kapjanak bár egy zacskó málét, hét közben agyonnyomják egymást a buszon, hogy kiérjenek a strandra, mert akkor nem kell fizetni, ordibálnak, öklöződnek az üdülőjegyekért… Amikor viszont a híradós kamerák valamelyik nyomulóra-tolongóra irányulnak, azonnal fejhangon kezd el az illető sopánkodni, mondván, hogy milyen beteg, hányszor operálták, és lám, éjfél óta itt áll a sorban! Na ezért! Mert aki olyan beteg, akit oly sokszor megműtöttek, akinek valóban nem jut jóformán semmire, annak nincs lelkiereje a másikat agyontaposni. Az meghúzódik otthon (ha még van neki otthona), és méltósággal viseli sorsát.
A notórius sorbanállók és sipítozók azok nem a szegény emberek, hanem a megrögzött potyalesők típusai. Ők lökdösődnek a különböző szentek ereklyéinek simogatásakor, csak hogy hamarabb érjenek az ingyenkaja közelébe, ők tipródnak nemzeti és nemzetközi ünnepeken a kolbászt-mustárt osztogató politikusok közelében, ők tárják szélesre műanyag szatyruk száját, hogy a teherautóval érkező „égi mannából” (értsd: enyhén romlott csirkéből-halból) minél több hulljon belé. De ott vannak ők a lejárt gyógyszerek, lyukas felmosóvödrök, újonnan is kiritkult trikók osztogatásánál – ott vannak mindenhol, ahol valami potya kinéz. Tarsolyukban-zsebükben pedig ott melengetik a bármikor előhúzható sopánkodást. Hogy milyen szerencsétlenek és sorsverte népség ők, milyen betegek – mennyire megér nekik mindent bármi –, csak ingyen juthassanak hozzá!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!