2012. november 26., 09:072012. november 26., 09:07
Mert mit is csinálnánk e nélkül a gondos törődés nélkül?! Kénytelenek volnánk magunk nézni kellő időtöltés után, de találnánk-e olyan jó, szaftos sztorikra, amilyet a média tálcán kínál?! És hozzáteszem, hogy nem holmi kalózadókról van szó, nem bulvársajtóról, hanem a magát nemzetközi hírnévnek örvendőként hirdető, sőt az egyetlen komolynak mondó adóról.
Tőlük tudom meg nap mint nap, hány halálos és hány koccanásos baleset volt, kéttizedes pontosságú statisztikával szolgálnak arra nézve, hogy hány féltékeny férj ökölcsapása jutott az elmúlt napon a félrejáró menyecskék nyelvi szurkálódásaira, hány kamasz fiú pofozta meg előző nap még barátjának tekintett társát, akire váratlanul édesebben mosolygott az osztály tündérilonája, illetve hány nyugdíjas taposta sárba sorstársa méltóságát az épp soron lévő szent ereklyéinek mutogatása mellé járó töltöttkáposzta-adag okán. Hát az én időmben ilyesmi nem volt: csupa angyalok libegtünk a földön.
Még jó, hogy elmúlt, mert nem lévén kifejezetten apró és törékeny alkatú, mindig attól féltem, hogy egy-egy szűkebb utcában beszorulnak a szárnyaim, aztán várhatom, amíg megment valaki. Csak a nagybani ereklyesimogatás nem volt annyira trendi, talán azért sikerült elkerülnünk az agresszív influenzajárványokat. Na de most már minderről gondoskodnak nekünk – és az igazi nagy falatokról még nem is beszéltem. Ezeket körülbelül heti rendszerességgel adagolják, nehogy megfeküdje a gyomrunkat.
Ilyen rágnivaló például, ha nem üres zsebbel ugyan, de „nyomtalanul” tűnik el az egyik leghírhedtebb bróker, aztán később, ugyancsak ő, a világ másik végéről megüzeni, hogy majd egyszer kipakol, vagy amikor helikopterrajjal csaptak le és vitték el a vámosokat, ahogy a mitológiában Ganümédésszel tette a rátörő pedofília ellen harcolni nem akaró, magát sasnak álcázó Zeusz.
Tudom, hogy a vonatkalauzokat elkapó éberségről nem beszéltem, de szándékos volt az elhallgatás, hátha legközelebb együtt szólhatok róluk azokkal a leleplezett utcaseprőkkel, akikről kiderült: csak azért hagynak egy-egy levelet maguk után, hogy feltűnés nélkül visszatérhessenek a tetthelyre, és makulátlanra sikálhassák az út kövét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok