2013. február 04., 20:242013. február 04., 20:24
Természetesen (?!) az örömöm nem volt nagyon tartós, mert a banki személyzet egy adott ponton elkezdett terrorizálni – nemcsak engem, de minden ügyfelet: hogy miért akarunk több nyugtát, amikor csak egyetlen személy vagyok/vagyunk?
Volt olyan köztük, aki aránylag hamar megértette, hogy ha nem ugyanarra a névre szól a számla, akkor a nyugtát sem lehet oda csapni egy másikhoz, és kelletlenül bár, de kinyomtatta külön-külön az elismervényeket. Volt viszont olyan is, aki elkezdett vitatkozni a miértek és hogyanok okán, és nem egyszer érvként még azt is felhozta, hogy az egyik összeg nagyobb, a másik jóval kisebb, miért ne férnének meg egy kalap alatt? Közben persze telt az idő, és lassan az egy helyen való fizetési lehetőség kezdte elveszíteni az újdonság adta varázsát. Magyarán: amit jónak hittem, már nem is volt olyan nagyon az! Mígnem hirtelen minden megváltozott: kicserélték az egész szoftot, és most már egyszerre kizárólag egyetlen számlát lehet fizetni. Az idő meg úgy telik közben, mintha űznék, a külön nyugtázás ugyanis nemcsak külön papírokat jelent, hanem minden összegnél külön leírva az ügyféltől kapott összeg tételeit, illetve ugyanezt a visszajáróval. Az utolsó banikat is feltüntetve – már ha a kasszában éppen van apró. Ha nincs, az ügyféltől követelik. És nincs apelláta, nem lehet azt mondani, hogy otthon már kiszámítottam, és pontos összeggel jöttem, neki mindent külön fel kell írnia.
Most már alig-alig lehet olyan időpontot elcsípni, amikor aránylag kevesen vannak, sokkal gyakoribb a négy kassza előtt kígyózó négy rendbéli sor. Jártam már úgy, hogy nem türelmetlenkedtem, mondogattam magamnak, hogy az a néhány előttem álló nem a világ, ki lehet bírni, de amikor az előttem lévő sorra került, és előhúzta egy egész ház számlakötegét, akkor gyorsan kijöttem, nehogy szétrobbanjak a méregtől, és terroristaként lefüleljenek. Kint aztán lehűtöttem forrongó fejemet, s ha nem is éppen olyan nyugodtan, mint a kimértség szobra, de azon kezdtem morfondírozni, hogyan találnak ki mindig valami olyasmit, ami bosszantja az ügyfelet, falja az idejét, vagyis aminek lényege és egyetlen szempontja: nehogy véletlenül valahogy jó legyen!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok