Őszinteség, szavahihetőség egy miniszteri beszédben általában annyi, mint mackósajtban a brummogás, és nyilvánvalóan hiú ábránd lenne hinni abban, hogy pont Liviu Pop csapatának lesz szakértelme, kapacitása (és ideje) gatyába rázni a rendszerváltás óta eltelt több mint negyed évszázad alatt számos tekintetben alaposan megtépázott, viharvert tanügyet. Tudják ezt pontosan az érintettek is.

Pedagógusok vonultak utcára hétfőn az ország számos városában: a Tanügyiek Szabad Szakszervezetének tagjai a kormánymegbízottak hivatala előtt tüntettek, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek. Mi mást tehetnének, hát listázták újból a legégetőbb gondokat. Azt sérelmezik többek közt, hogy nálunk a tanárok a leggyengébben fizetett értelmiségiek, hogy az Unióból Románia fordítja a legkevesebbet oktatásra, hogy nem becsüli meg a rendszer a tanügyi személyzetet, óriási a bürokrácia (az oktató munkán kívül a pedagógusoknak adminisztratív feladatok egész során kell átrágniuk magukat, és csak gyűlnek, gyűlnek a fölösleges, pusztán az enyészetnek gyártott papírhegyek).

Az elégedetlenségi lajstromon a tankönyvkiadás körüli cirkuszok is szerepelnek, az, hogy a Liviu Popék által bejelentett központosítás állami monopóliumhoz vezet, valamint hogy káoszt eredményezett a miniszter döntése, aki felfüggesztette az összes segédeszköz használatát arra hivatkozva, hogy a forgalomban lévő munkafüzetek, szöveggyűjtemények többsége nem rendelkezik minisztériumi engedéllyel. A szakszervezetisek szóvá tették az idejétmúlt, a munkaerőpiac igényeihez aligha igazodó oktatási programokat, a rendszer alulfinanszírozottságát, mint közölték, aggódnak amiatt is, hogy nem valósul meg a jövő év elejére ígért béremelés, hogy visszásságok jellemzik a nyugdíjtörvényt stb.

És ilyen körülmények között azt nyilatkozza a miniszter úr, hogy a prioritás a tanári szakma megbecsültségének helyreállítása. Ha nem tud addig tükörbe nézni, amíg nem válik minőségivé az oktatás, félő, hogy Liviu Pop sohanapján pillanthatja meg önnön orcáját fényvisszaverő felületen.