Az ember nem tudhat mindent, sőt nem is kell mindent tudnia. A polihisztorok ideje lejárt, az ókori filozófiai hitvallás – tudatában vagyok tudatlanságomnak – önáltatásként, önfelmentésként éli reneszánszát.
2013. június 18., 10:372013. június 18., 10:37
Holott manapság elég egy kattintás, és kérdés nem marad megválaszolatlanul.
Kolléga vihogására kapjuk fel a fejünket, a fuldokló röhögés alapján a poén garantált. Budapesti „pályatárs” telefonált: ugyan segítsünk rajta, cikket ír, de nincs helyismerete, adjuk meg neki Mikó Imre telefonszámát. Megkérdezné a jogvédelmi szolgálatáról, amely már sokadszor hozza rá a frászt a bukaresti futballszövetség vezetőire, mert mindig feljelenti, hol a diszkriminációellenes tanácsnál, hol a FIFA-nál a román szurkolók rasszista, soviniszta megnyilvánulásait. Hüledezünk, kételkedünk, de a kolléga erősködik: nem vicc, valóban a kiváló jogász, író, politikus, a kisebbségi jogvédelem tudora elérhetősége kellett volna, ami – a tudomány jelenlegi állása szerint legalábbis – lehetetlen, tekintve, hogy már 35 éve nem él.
Persze járhattunk volna úgyabbul is, ha például a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaállamosítása kapcsán egy szakmailag lelkiismeretes anyaországi kolléga a névadót, a 19. században élt grófot, Erdély főkormányzóját akarta volna megszólaltatni. Hogy ilyen mégse fordulhat elő? A marosvásárhelyiek a megmondhatói, miként tették tűvé a várost 1990 márciusában a hodáki román parasztok a két Bolyai után, hogy Sütőhöz hasonlóan megleckéztessék őket.
Bizony az se volt nagyon vicces. Sokszor hallani-olvasni az Orbán-kormány által bevezetett Határtalanul! programot lefitymáló véleményeket, sokan felesleges „magyarkodásnak” tartják tanulmányi kirándulás keretében külhoni magyar közösségekhez utaztatni a magyarországi diákokat. Pedig a vendéglátó erdélyi fiatalok sokat mesélhetnének az olyan sablonkérdésekről, mint például „és otthon a szüleitekkel magyarul beszéltek?” Amelyek mind arról tanúskodnak, hogy az anyaországi fiatal nemzedék – és sajnos nemcsak – jelentős részének halvány lilája a határon túli nemzettársairól. A közös történelemről, nagyjainkról ne is beszéljünk. Holott néhány napos tapasztalatcsere máris elegendő, hogy soha többé ne tévesszék össze Kolozsvárt Kaposvárral vagy bármelyik Mikót a szleng kérdőszóval.
Tudniillik ennyit azért illik tudni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!