2013. április 10., 20:472013. április 10., 20:47
Hosszú és értelmetlen volna sorolni, miket, hisz alig van olyan család, aki saját bőrén ne tudná, hogy mindent, amire akkor azoknak fájt a foguk. Nem szeretnék igazságtalan lenni, hogy azt mondjam: hiábavalóan telt el a több mint két évtized, mert azért visszacsurrantottak-cseppentettek egyet s mást.
Gyakran éppen a legjogosabb tulajdonosnak, de tudunk néhány égbekiáltó jogtalanságról is. Kabaréba illőek voltak azok a húsz év előtti esetek, amikor többnapos nyomulás, tolulás után kiderült, hogy a telekkönyvnek épp a vonatkozó oldalát ették meg az éhes rágcsálók, vagy tépték ki az irodisták a rágcsálók számára készített szalonnabőr-alátétnek. Szerencse, hogy a törvények és a hivatalok labirintusaiban eligazodó személyek csodával határosan sokszor mégiscsak meg tudták menteni a lapokat az enyészettől – mindezt persze a Kárpátok karéján belül, mert azon kívül legföljebb empirikus-impresszionisztikus leírások után kutathattak a volt tulajdonosok vagy képviselőik, azon agyalva, hol is lehetett hajdanán az az utcai kút, amitől két lépésre állt az ősi fészek.
Ahogy közelebb sodródtunk az egyértelműbb jogrend és jogalkalmazás világához, illetve egyre több esetben nyert pert az állammal szemben egy-egy megátalkodott – hajdanában alávalónak kikiáltott – „burzsuj kapitalista”, az ügyintézés is egyszerűsödött. Olyan szempontból is, hogy közben nagyon sok esetben sikerült még a nyomát is eltüntetni az eredeti tulajdonlásnak: a közben már negyedik vagy ötödik kézen forgó ingatlanról legföljebb azt lehetett megtudni, ki volt az utolsó előtti eladó. Úgy tűnt, hogy lenyugszanak a kedélyek, beáll a bújócska hunyójának a jelszava: „aki bújt, bújt, aki nem, nem – megyek!” Vagyis aki nem kapta vissza a jussát, az már ne is álmodozzék! Csakhogy vannak az átlagnál erősebb igazságérzetű emberek, illetve másoknál kapzsibbak. És fellángoltak ismét az indulatok immár nem egy-egy szerény családi otthon, hanem olyan épületek ürügyén, amiben esetleg pártszékház vagy olyan fontos hivatal van, aminek máshol megalázó volna lennie. Az pedig, hogy az ingatlan valamikori megépítéséhez semmi köze sem volt a jelenleg benne csücsülőnek, újfent nem érdekel senkit. Meddig vajon?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok