2013. március 11., 07:422013. március 11., 07:42
Nem tudom, emelkedett-e, vagy egyáltalán közöltek-e ilyen irányú adatokat, az egész meztelenkedés valahogy hamvába holt.
Aki ismer, az tudja, hogy sem békés, sem harcos feminista nem vagyok, épp ellenkezőleg, valahogy mindig a férfiaknak adok igazat, ám ez a nézettségi ürügy mögé bújtatott pucérkodás már nekem is a szexrabszolgaságot juttatta eszembe. Azt is gusztustalannak és nem helyénvalónak tartom, amikor érzéki lihegésektől kisérve fogyasztanak a reklámokban ilyen-olyan banális étkeket, de végső soron a kétféle testi élvezetet valahogy csak lehet rokonítani. Ám a ciklon-anticiklon áramlás, az esőzónák, a makacs szárazságot hozó kánikula még köszönő viszonyban sincs a félsztriptízzel. Az öltözködéssel viszont mindenképpen. Igényesebb meteorológusok a szakszerű jelentések után jelzik, hogy aznap milyen ruházatot érdemes kivenni a kasztniból. Csakhogy a ruházkodási jó tanács kezd hasonlítani a divatbemutatók kínálatához: jó ideje már nem a kifutón masírozó hölgyek komoly erőpróbát jelentő jelmezeit nézem, az emeletes fészkeket, a kínzóeszközökre hajazó abroncsokat és hasonlókat, hanem azt, amilyen öltözékben a kollekciók tervezői jelennek meg. Na de az időjóslás? A műholdak világában már jóslásról sem igazán beszélhetünk, mert látszik, merről fúj a szél. Vagyis ha a legkeményebb téli hónapokban a felvétel hóvihart jelez, akkor azt a legszexisebb strandruha sem tudja letéríteni az útjáról. Még a túlfűtött tévéstúdiókban sem. De akkor miért jelennek meg épp csak jelzésszerű ancúgokban a meteorológiai jelentők? Mi célt szolgálnak a legnagyobb zimankóban a kánikularuhák? Nem tudom, és hiába próbáltam összehozni egy-egy rejtett divatbemutatós főpróbával, nem igazán jött be. Az idei télen nem volt túl hosszan túl hideg, különösebben nem panaszkodhattunk, csak épp ez a folyton változó nyögvenyelősség bosszantott. De végre jó hírem van: most már nemcsak a naptárban, a meztelen valóságban is jön a tavasz! A napi időjárást elcsicsergő hölgyeken ugyanis megjelentek a hosszú ujjú blúzok!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.