2010. október 01., 12:112010. október 01., 12:11
A következő ülésen felmerült, hogy miképpen tudná megfelelő utasítások hiányában a takarítónő jól ellátni a feladatait? Így megalapították a tervezési részleget két munkatárssal: egyik feladata az utasítások megírása lett, a másik pedig időhatékonysági tanulmányokat fogalmazott meg.
A második gond a következő volt: miképpen győződhetnek meg a miniszterek arról, hogy a takarítónő a kapott utasításokat megfelelően teljesíti? Így jött létre a minőség-ellenőrzési részleg két emberrel, a minőségbiztosítási tanulmányokat készítő, valamint a jelentéstevő ellenőrrel. Aztán meg komoly probléma merült fel: hogyan fizetjük ki ezeket az alkalmazottakat? Nem gond, két új posztot hozunk létre – okoskodott a kormány –, felveszünk egy fizetéseket számoló közgazdászt és egy bérkifizetéssel foglalkozó kasszásnőt. Hajaj, de még ez sem volt elég! Egy gyanakvó tárcavezető drámai kérdést tett fel: „De ki fog felelni ezekért az emberekért?” Nem volt mit tenni, létrehozták az adminisztratív osztályt egy igazgatóval, egy helyettes igazgatóval és jogi asszisztenssel. Mondanom sem kell, minden egyes állásra a megfelelő, esetenként sokzérós fizetéssel hamar került ember.
Így ment ez egy ideig. S aztán kiderült, hogy az illető ország gazdasága egyáltalán nincs rendben. Óriási a ráfizetés ennél az irodaháznál. A minisztertanács általános bércsökkentéssel próbálkozott, de az igazgató, az igazgatóhelyettes, a jogász, a tervezési, a minőség-ellenőrzési stb. stb. aktatologató részlegek munkatársai sztrájkolni kezdtek. A kormány belátta, hogy nincs mit tenni, a költségvetés egyensúlyának helyreállításához drasztikusabb lépésekre van szükség. A magas költségekre való hivatkozással az internetes ügyintézés javaslatát elvetették. A főmufti végül az asztalra csapott: „Túlságosan sok léhűtőt foglalkoztatunk, valakinek le is út, fel is út!” A többi főnök pedig sűrűn bólogatott.
És a vezérkar kirúgta a takarítónőt, aki elment az Óperencián túlra, és boldogan élt tovább. Az állam is boldogan élt, ameddig csődbe nem ment...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok