2012. június 29., 10:222012. június 29., 10:22
Egy miniszterelnök nem engedhet meg magának olyan kijelentéseket, amelyeket Ponta fogalmazott meg szerdán a taláros testülettel szemben – hogy az az államfő eszköze lenne, mivel az általa kinevezett bírák vannak többségben –, még akkor sem, ha a bírák az elnöknek adtak igazat vele szemben abban a vitában, ki képviselheti Romániát az Európai Tanácsban. Döbbenetes, hogy egy nem kötelező erejű parlamenti állásfoglalásra hivatkozva semmibe vette az amúgy a parlament tevékenysége fölötti ellenőrzésre is hivatott Ab ítéletét, és kora reggel, nehogy az államfő megelőzze, elslisszolt Brüsszelbe.
Az is minősíthetetlen, hogy az igazságügy-miniszter hirtelen összeférhetetlenséget vélelmez két alkotmánybíró esetében – amikor ugyanis néhány hónapja ugyanezen bírák még a jelenlegi kormányoldal javára döntöttek, akkor valahogy nem tűnt fel neki az összeférhetetlenség ténye. Tény, hogy az alkotmánybíróság hatalmas pofont adott a Ponta-kormánynak és az USL-nek, amikor a Ponta–
Băsescu-vitában hozott döntéssel és az egyfordulós, többségi választási rendszer elmeszelésével megálljt parancsolt az ország intézményeinek bedarálását célzó igyekezetüknek.
Egy, az alkotmányos demokráciát tiszteletben tartó politikusnak ilyenkor magába kellene szállnia. Mi lett volna, ha a 2000-es amerikai elnökválasztáson Al Gore nem ismeri el vereségét, ehelyett a Legfelsőbb Bíróság átpolitizáltságára panaszkodik, és tagjainak leváltását követeli, amikor a testület alkotmányellenesnek minősítette a floridai voksok újraszámlálását? Pedig amúgy köztudott, hogy a testület tagjait az elnökök rendszerint politikai alapon nevezik ki. Persze Románia nem Amerika, és a román alkotmánybíróság nem az amerikai Legfelsőbb Bíróság. Mint ahogy Victor Ponta sem törvénytisztelő, felelősségteljes politikus. A kormányfői tisztségre pedig végképp méltatlanná vált.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.