Ha Winston Churchill megengedhette magának, hogy csak annak a statisztikának higgyen, amit ő maga hamisított, a Magyar Polgári Pártnak végképp jogában áll hitelt adni az általa készített belső közvélemény-kutatásnak.
2014. szeptember 16., 20:152014. szeptember 16., 20:15
Különösen úgy, hogy ez a felmérés az alakulat önkormányzati tisztségviselőinek megkérdezésén, a tagságtól érkező visszajelzéseken alapul. És ebből egyértelműen kiviláglik az, amit erdélyi magyar politikai elemzők és publicisták hosszú ideje pedzegetnek: az MPP-nek és az Erdélyi Magyar Néppártnak komolyan fontolóra kell vennie a pártegyesülés forgatókönyvét.
Egyáltalán nem meglepetés, hogy ennek szükségességét immár a polgári tábor is belátja. Már a három romániai magyar politikai alakulat első, a 2012-es helyhatósági választáson történt versengése során kiderült, hogy a két kisebbik pártnak külön-külön nincs esélye megszorongatni az urnák elé járuló erdélyi magyar szavazók többségének bizalmát élvező RMDSZ-t.
A két évvel ezelőtti hármas megmérettetésből ráadásul az MPP jött ki egyértelmű vesztesként, hiszen miközben az RMDSZ-nek sikerült növelnie például polgármesteri tisztségei számát 2008-hoz képest, a polgáriak kénytelenek voltak beérni kevesebb mandátummal. Ugyanakkor teljes mértékben az EMNP sem lehet elégedett a két településvezetői és több mint kétszáz tanácsosi mandátummal, habár fiatal, választásnak először nekiveselkedő alakulatként nem volt könnyű megvetnie a lábát a politikai porondon.
Világos tehát, hogy az RMDSZ hegemóniájával szemben két magyar alakulatnak nagyon nehéz, szinte lehetetlen ütőképes alternatívát felmutatnia. Lám, a román oldalon már ráismertek a fúzió létjogosultságára, a liberálisok és a demokraták is ugyanabban a politikai struktúrában képzelik el a jövőjüket. Néppárti vonalon ez a felismerés már korábban megtörtént, az alakulat vezetősége pedig többször tett félreérthetetlen ajánlatot ez irányban a polgáriaknak.
A jelek szerint az MPP vezetői nem kerülgethetik tovább a kérdést, hiszen immár saját tagságuk „kergeti” őket döntéskényszerbe. Az, amely valószínűleg belátta azt is, hogy az RMDSZ uszályaként hiteltelen ellenzéki és politikai alternatívaszerepben tetszelegni.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!