2008. december 09., 09:102008. december 09., 09:10
Kijelentését persze sokan és sokszor idézték a kampány során, érdekes módon, legtöbben reménykedve. Méretes választási plakátjain is saját fejére mutat ujjával az illető, igaz, szlogennek nem az önfőbelövést, hanem az Erdély az ész mondatot választotta. Sajnos, szlogenjére viselkedésével alaposan rácáfolt a kampány során, viszont állandó beszédtémát szolgáltatott a sajtósoknak. A tévés kollégák kedélyesen találgatták, melyikük stúdióját választja majd, míg az egyik rádiós kollegina kifejtette: az illető szavahihetőségét ismerve, maximum vízipisztolyt várhatunk az akció során. Tény, ami tény, a hangzatos kijelentések, őrült megnyilvánulások gondoskodtak arról, hogy sokak vérnyomását szinten tartsák. Az amúgy nem túl vonzó külsejű férfiember egyik-másik megnyilvánulása azt is érthetővé tette, hogy a kampány kellős közepén miért is igazolt át pártjának nőszervezete testületileg egy másik párthoz… Aztán jött a vasárnap, mikor is a választók nem tülekedtek megmenteni politikai kalandorunk életét, ketten ugyanis alaposan leelőzték, harmadik helyre került választókerületében. A romániai egyéni választókerületes rendszer sajátosságainak köszönhetően azonban ezzel együtt sikerült bejutnia a parlamentbe. Hogy az illető mennyi jót vagy rosszat hoz majd választókerületének, később kiderül, ám egy biztos: jelenlétének köszönhetően valószínűleg kevesebben alszanak majd a parlamentben. Ha az illető politikus legalább ezt az egy mondatát komolyan gondolta volna, az eredmények kézhez kapásakor a tettek mezejére lép, és lő. Ennek köszönhetően lenne legalább egy hiteles politikus, akit példaként állíthatnának a jövő nemzedék elé, hogy lám, így kell ezt csinálni. Még akkor is, ha képviselőnk ez esetben nem élő, hanem halott példává válhatott volna.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.