2008. december 09., 09:102008. december 09., 09:10
Kijelentését persze sokan és sokszor idézték a kampány során, érdekes módon, legtöbben reménykedve. Méretes választási plakátjain is saját fejére mutat ujjával az illető, igaz, szlogennek nem az önfőbelövést, hanem az Erdély az ész mondatot választotta. Sajnos, szlogenjére viselkedésével alaposan rácáfolt a kampány során, viszont állandó beszédtémát szolgáltatott a sajtósoknak. A tévés kollégák kedélyesen találgatták, melyikük stúdióját választja majd, míg az egyik rádiós kollegina kifejtette: az illető szavahihetőségét ismerve, maximum vízipisztolyt várhatunk az akció során. Tény, ami tény, a hangzatos kijelentések, őrült megnyilvánulások gondoskodtak arról, hogy sokak vérnyomását szinten tartsák. Az amúgy nem túl vonzó külsejű férfiember egyik-másik megnyilvánulása azt is érthetővé tette, hogy a kampány kellős közepén miért is igazolt át pártjának nőszervezete testületileg egy másik párthoz… Aztán jött a vasárnap, mikor is a választók nem tülekedtek megmenteni politikai kalandorunk életét, ketten ugyanis alaposan leelőzték, harmadik helyre került választókerületében. A romániai egyéni választókerületes rendszer sajátosságainak köszönhetően azonban ezzel együtt sikerült bejutnia a parlamentbe. Hogy az illető mennyi jót vagy rosszat hoz majd választókerületének, később kiderül, ám egy biztos: jelenlétének köszönhetően valószínűleg kevesebben alszanak majd a parlamentben. Ha az illető politikus legalább ezt az egy mondatát komolyan gondolta volna, az eredmények kézhez kapásakor a tettek mezejére lép, és lő. Ennek köszönhetően lenne legalább egy hiteles politikus, akit példaként állíthatnának a jövő nemzedék elé, hogy lám, így kell ezt csinálni. Még akkor is, ha képviselőnk ez esetben nem élő, hanem halott példává válhatott volna.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.