2008. december 04., 09:002008. december 04., 09:00
Politikáját mindeddig azok a személyek határozták meg, akik már 1990-ben ott sürögtek megalakulása helyszínein. Úgy tűnt, ha valaki egyszer bekerül a törvényhozásba, nem konfrontálódik a szövetség legbefolyásosabb politikusaival, és nem vált saját elhatározásból pályát, bízhat abban, hogy a parlamentből megy majd nyugdíjba. Távozniuk eddig elsősorban azoknak kellett, akik a belső ellenzékkel kacérkodtak. Közülük egyesek józan belátásból orientálódtak önkormányzati tisztségek felé, másokat a választási centrifuga perdített ki a frakcióból.
Mielőtt még megünnepelnénk a szövetségi vezetés ébredő bölcsességét, nézzük meg, milyen mértékben alakította a megújulás szükségességének a felismerése a mostani változásokat? Ha ugyanis ezt vesszük alapul, már kevesebb ok van a büszkeségre. A változásokkal ugyanis jórészt az új választójogi törvény tréfálta meg a szövetséget. Az újraelosztás arányosító tényezői rendre áthúzták a számításokat, azoknak pottyantottak mandátumot az ölébe, akik, ha pártlistás szavazás lett volna, aligha szerepelnek befutó helyen. A Kolozs megyei Pálffy Zoltán vagy Kötő József például nem is vágyott parlamenti mandátumra. Csak a nevüket adták, hogy a szövetség a mócvidéken és az afrikai, közel-keleti választókörzetben is összegyűjthesse a szavazatokat. És nem ők az egyedüliek. A most kipróbált választási rendszer azt bizonyította, nem az összegyűjthető szavazatok száma, hanem inkább az ellenjelöltek versenyképessége befolyásolja, hogy egy párt mely választókerületben szerez mandátumot.
Az orosz ruletteffektust tehát az egyéni választókerületes rendszer sem száműzte a romániai politikából, csak ez most nem a regáti megyékben, hanem Erdélyben és Afrikában termett mandátumokat. Az esetleges megújulás pedig akkor lesz hiteles, ha tényleges politikai akarat van mögötte, és a vezetők visszavonulásával kezdődik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok