Balogh Levente

Balogh Levente

Megtagadja Románia a születési bizonyítványát?

2018. december 08., 08:182018. december 08., 08:18

Érdekes teszt elé állította az RMDSZ a teljes román politikai osztályt azzal a törvénytervezettel, amellyel jogszabályban rögzítené az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés kiáltványában az Erdélyben és Kelet-Magyarországon élő őshonos nemzeti közösségeknek tett ígéreteket.

A románok által is lakott területek Romániához való csatlakozásának szándékát egyoldalúan kimondó nagygyűlést ugyanis az 1920-as trianoni diktátummal szentesítve létrejött új román állam egyfajta születési aktusaként, magát a kiáltványt pedig születési anyakönyvi kivonatként tartja számon a hivatalos román történelemszemlélet.

Igaz, a kiáltvány szerzője nem a román állam volt, hanem azok a magyarországi román értelmiségiek, akik saját kisebbségi sorsuk tapasztalatai alapján, nem kevés idealizmustól áthatva azt szerették volna, hogy a román államhoz kerülő területeken élő magyarok ne szenvedjenek olyan sérelmeket, amilyeneket nekik kellett elszenvedniük Magyarországon a korabeli magyar politikai elit egy részének a kisebbségek részben jogos követeléseivel szembeni érzéketlensége miatt.

Az ominózus cikkely így szól: „Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által, és a lakosok számának arányában minden nép képviseleti jogot fog kapni a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben.” Az RMDSZ tervezete – még ha igencsak megkésve is – ebből levezetve „ülteti át” a mai jogi nyelvezetbe a román ígéreteket és a magyar közösség igényeit, beleértve az autonómia különböző formáit is.

Nos, mint tudjuk, az új román állam a kiáltványból csupán azt a cikkelyt iktatta törvénybe, amely a románok által is lakott magyarországi területek és Románia egyesülésének óhaját mondja ki. Magából a nagygyűlésből – amelyet „Nagy Egyesülésnek” kereszteltek el, holott ott és akkor még semmi sem egyesült semmivel – pedig mitológiát gyártottak. Márpedig a mitológia egyik alapvető tulajdonsága, hogy bár valamilyen valóságmagja van, a tényszerű valósághoz már semmi köze sincs.

A mitizált egyesülésnarratíva arról szól, hogy az egész Erdéllyel azonosított erdélyi románok kimondták az egyesülést, ami azzal egyből valós ténnyé is vált, és ezzel létrejött az „egységes román nemzetállam”. A mitológiába az már nem fér bele, hogy a román állam a magyar közigazgatás összeomlása nyomán katonailag foglalta el a területet, és hogy ez a területfoglalás azzal vált nemzetközi jogilag szentesített ténnyé, hogy a saját pecsenyéjüket sütögető antanthatalmak elismerték. Mint ahogy az sem, hogy az egyesülés nyomán létrejött „nemzetállamban” a kisebbségeknek közösségi jogok járnak, élen az autonómiával.

Ezért hörög az erdélyi románok által nekünk megígért jogok kodifikálása ellen most Bukarest. Pedig ha lesöprik az asztalról, az egyenértékű azzal, hogy a mai Románia a saját „születési bizonyítványát” tagadja meg. Egyúttal Bukarest elismeri, hogy csupán kihasználta az erdélyi románok naivitását ahhoz, hogy egy erdélyi „akaratnyilvánítás” segítségével teremtsen ürügyet arra, hogy a román hadsereg elfoglalja Magyarország keleti területeit.

Ha a parlament elutasítaná a kisebbségi cikkely törvénybe iktatását, vagy ha abszurd módon az alkotmánybíróság találná úgy, hogy a „Nagy Egyesülés” alapdokumentuma alkotmányellenes, akkor papírunk lenne arról, hogy Bukarest soha, egy pillanatig sem gondolta komolyan az 1918–19-ben megszállt és annektált erdélyi és kelet-magyarországi területen élő őshonos közösségek egyenrangú félként való elismerését. Az persze más kérdés, mit is kezdhetünk vele, de ezzel azért máris nullára redukálódna minden, a nemzetközi intézmények és a nyugati partnerek előtt mantrázott kijelentés hitele a „példaértékű” román kisebbségpolitikáról.

Persze ha valamilyen csoda folytán mégis megszavaznák, az még csak az első lépés lenne. Hiszen minden jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle, Románia pedig hírhedt arról, hogy – főleg a kisebbségek jogainak védelmével kapcsolatos témákban – magasról tesz a törvényekre.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.