2010. november 08., 10:232010. november 08., 10:23
Akkor sem tágítanak ettől az évszázados szokástól, ha tiltják, inkább titokban, az éj leple alatt mennek ki a temetőbe elvégezni a szertartást. Kissé bizarr sötét éjszaka a temetőben ásni és mosni, de a hagyományt tiszteletben kell tartani. A törvény nem fogja megakadályozni őket ebben, ám a globalizáció káros hozadékai könnyen keresztbe tesznek nekik.
Arról van szó ugyanis, hogy a tetemek nem porladnak el normális időben, ahogyan régen, hanem egyben maradnak annak a sok tartósítószernek köszönhetően, amelyet az elhunytak életükben a szervezetükbe vittek a temérdek mennyiségű instant étellel. Tartósak maradnak, így még a sokat emlegetett sárga föld sem használ a hirtelen ütemű fejlődés ellen.
Ugye, a hagyomány az a régi, még az emberek gondolkodása is lehet maradi, ám a test követi a trendeket. Felettébb érdekes lenne, ha mondjuk pár száz év múlva a régészek egy mostani temetőt tárnának fel, és abban minden el lenne már porladva, csak az emberek lennének egyben. Ez a jelenség könnyen hozhat majd pénzt az amerikai producerek számlájára, hiszen nem mindennapi dologról van szó. Valószínűleg az egyiptomi fáraók rizse is tele volt különböző E-vel és emulgeálószerrel.
Az állagjavítójuk sem lehetett rossz minőségű, hiszen több ezer éven át megőrizték a jó állagukat. Feltámadáskor nem lesz nehéz dolguk az angyaloknak, ugyanis csak a kétezer előttiekkel kell majd bajlódniuk, a többiek mehetnek egy az egyben az ítélőszék elé. Hogy mennyire rendes lesz az a feltámadás, arról nem tudok szólni, de valószínűleg ott is lesznek sumákolások, hiszen a szépunokák nem fogják megvárni, amíg a tatákat összerakják a szétszóródott apró darabokból.
Türelmetlen az ifjúság, ő indulásból készen lesz, hiszen már jóval tartósabb anyagból kovácsolják össze, vagy eszi össze magát. Mindenesetre érdekes dolgok derülnek ki véletlenek folytán. Kár, hogy annak idején a diktátor csak bioételeket volt hajlandó fogyasztani, hiszen akkor most sokkal olcsóbb lett volna kideríteni, ki fekszik a sírköve alatt. Ha ő is csokis kiflivel és forró kutyával terrorizálta volna az országot ötven éven át, most a hatlábnyi föld lehordása után azonnal kiderülne, ki néz szembe az elvtársakkal. Persze az ólommérgezés ellen a tartósítószerek sem használnak.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.