2010. január 19., 10:272010. január 19., 10:27
Szomorú, megdöbbentő az újságcikk, sokkolóak a képek a szegény nagymacskákról. A legszomorúbb viszont az, hogy a dolog nem teljes mértékben a fantázia szüleménye, a bulvárlap riporterét ugyanis épp a nagyváradi állatkert lakói hatották meg ennyire.
No, olyasmire azért nem emlékszem, hogy ott készített interjúim alkalmával bárki a jószágok lelövésével fenyegetőzött volna, és bár valóban szűkek a ketrecek és sáros a talaj, pokolbugyornak azért nem nevezném, s az igazsághoz hozzátartozik, hogy az oroszlánok azért éppen nem éheznek.
A jereváni rádió esete tehát: a hír igaz, de… Emlékszem, nem sokkal az anyag angliai megjelenése után az állatkertet kezelő vállalat igazgatója meg is említette egy sajtótájékoztatón, hogy neki is felforrt a vére, amikor elolvasta, de aztán úgy döntött, nem szól semmit, végül is minek, mit tudják azok, hol van Nagyvárad. Nos, amint azóta kiderült, nagyon is jól tudják, legalábbis megtanulták: néhány hónap alatt összegyűjtöttek vagy százhúszezer angol fontot, annyit, amennyiből tizenhárom oroszlánt egy külön erre a célra átalakított repülőre ültethetnek, és egy vadaspark, külön nekik kialakított hatalmas telkére szállíthatnak, Angliába.
Nem fér a fejembe.
Otthon ül a brit, és az ötórai teája és süteménye mellé olvasgatja az újságot. Földrengés – bagatell, éhínség – áh, szerencsére jó messze van, hoppá, ni már, éhező oroszlánok Nagyváradon! Tudom ám, Ady városa, a Pece-parti Párizs, a Holnap meg mindenféle! Oh my God! És menten a zsebébe nyúl, kipenget pár száz fontot, és elégedetten hátradől: tett egy jót ma.
Eddig a cinizmus. Hihetetlen, de igazán összejött nekik. Hogy hogyan és miért, még mindig a legkevésbé sem értem, de az biztos, hogy nagyon örülök neki. Ha épp a lelövésükre nem is készült „a könnyes szemű igazgatónő” (ez is benne volt a cikkben), ha épp az éhenhalás küszöbén nem is álltak az állatok, biztosan sokkal jobb lesz nekik az angol vadasparkban. Én meg majd tovább gondolkodom, hogy mégis hogy történhet ilyesmi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok