Ha a kormány nem gondolja meg az utolsó ötven méteren magát, az üzemanyagok literenkénti hétcentes jövedéki adója miatt Romániában lehet az egyik legdrágább a benzin és a gázolaj európai uniós viszonylatban, miközben az átlagbérek tekintetében mi vagyunk a sereghajtók.
2014. március 30., 19:222014. március 30., 19:22
Ott van például Luxemburg, ahol kilencszer többet keresnek átlagosan a polgárok, mint mi, miközben ha negyven banival drágul az üzemanyag, akkor ott is olcsóbb lesz tankolni, mint nálunk. S ahogy azt már megszokhattuk, az üzemanyag áremelése drágulási lavinát indít el – hiába mondják most azt egyes vállalkozók, hogy benyelik az extra kiadást, sokáig nem fogják tudni tartani az árakat.
Hogy pontosan miért van szükség az adóemelésre, nem teljesen egyértelmű: a pénzügyminiszter szerint enélkül nem lenne pénz a nyugdíjakra és a fizetésekre, a kormányfő autópályákat építene az így befolyó összegből. Annyi viszont bizonyos, az új illeték nélkül a kormány nem tudná tartani a nemzetközi hitelezőkkel kötött megállapodásban rögzített hiánycélt, ezért tűzön-vízen át kész hatályba léptetni az intézkedést, újfent a lakosságra hárítva a rossz gazdálkodás miatt kieső összegek pótlását.
Az ugyanakkor már biztosra vehető, hogy keddtől többet fizetünk a földgázért és a villanyáramért is: a gáz esetében az országra rákényszerített árliberalizáció miatt nő az ár, a villanyáramot pedig a kormány drágítja azáltal, hogy megnövelte a termelők zöldbizonylat-vásárlási kötelezettségét.
Rezsinövelésnek vagyunk tehát tanúi Európa egyik legszegényebb országában, miközben Magyarország után immár Nagy-Britanniában is éppen ennek az ellenkezőjének lehetünk szemtanúi. Úgy tűnik, Pontáékat már az sem érdekli, hogy éppen kampány van, és intézkedéseik miatt voksokat veszíthetnek. Őket csak a megfelelési kényszer hajtja – azt teszik, amit az EU és az IMF elvár. Pedig ha jól belegondolunk, lehetne nemet is mondani, vagy legalább halasztást kérni, ameddig a lakosság bére is utoléri az uniós átlagot.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!