2010. szeptember 08., 12:022010. szeptember 08., 12:02
A decemberi államfőválasztás után Emil Boc még égre-földre esküdözött, hogy 2010-ben egyetlen jelentős adónem sem fog emelkedni, azaz marad a 19 százalékos áfa és a 16 százalékos egységes adókulcs is. Azóta azonban sokat változott a világ: „kiderült”, hogy válság van, amelynek enyhítésére a kormány az állami szektor karcsúsításában, a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak lefaragásában látta meg a gyógyírt.
Ám mivel az alkotmánybíróság az utóbbi intézkedést megvétózta, B tervként előkerült a fiókból az ötszázalékos áfaemelés, és noha korábban a kormány váltig hangoztatta: nem fog többletterhet róni a válság miatt már korábban megszorításokat eszközlő magánszférára, augusztusban társadalombiztosítási hozzájárulásra kötelezte az egyéni vállalkozókat és szerzői jogdíjasokat, sőt eme illetékek megkétszerezését tervezi. Miközben kizárólag bérlefaragással és adóemeléssel sehol a világon nem sikerült szembeszállni a válsággal, előre megjósolható, mit vonnak maguk után a magasabb adók: az adócsalás elburjánzását.
Holott ezzel a jelenséggel szemben már így is képtelenek felvenni a harcot a hazai hatóságok, hiszen szerény becslések szerint csak az élelmiszeriparban meghaladja az évi hétmilliárd eurót az elhallgatott jövedelem összege. Márpedig a feketegazdaságot úgy lehetne a legkönnyebben „kifehéríteni”, ha a magánszemélyeknek és cégeknek nem érné meg kivonni magukat a jövedelembevallás alól. Hiszen ha például öt százalékra csökkenne az egységes jövedelemadó vagy a társaságok nyereségadója, ezzel párhuzamosan pedig húsz év börtön járna adócsalásért, a legtöbben bizonyára szívesebben hozzájárulnának a költségvetés gyarapodásához, és nagyon kevesen maradnának, akik megkockáztatnák a törvények kijátszását. Meglehet, ez a felismerés motiválja az adókulcs csökkentésének lehetőségét meglebegtető új pénzügyminisztert, de az is előfordulhat, hogy igazodni próbál a kabinet csapongó adópolitikájához.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.