2011. október 12., 08:012011. október 12., 08:01
Életszerűnek tűnik-e, hogy az erre vetemedő önkormányzat tartósan áthághassa a törvényt, fittyet hányjon a minisztériumi felszólításokra, és önnön szabályai szerint élje életét? Ugye nem ehhez szoktunk? Ha efféle történne, a román állam határozott, kemény fellépéssel mutatná meg, ki az úr a házban. A törvényre hivatkozva sújtana le az elhajlókra, a kirótt büntetéssel pedig megpróbálna példát statuálni.
Márpedig sok vonatkozásban hasonlít eme képzeletbeli önkormányzat öntörvényűségéhez mindaz, ami a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) történik. Miközben az oktatási törvény némiképp kiterjesztette a kisebbségi oktatási jogokat, előírta, hogy a multikulturális egyetemeken önálló tagozat vagy önálló oktatási vonal illeti meg a kisebbségieket, a marosvásárhelyi intézményben jogfosztó chartát fogadott el a szenátus, és a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása irányában történtek lépések. A chartát kifogásoló miniszteri átiratot napirendre sem tűzték az egyetem szenátusában.
A helyzet nem egészen újszerű. A 2000-es évek elején a moldvai csángó gyermekek anyanyelvoktatásának az elindítása kapcsán éltünk át hasonlókat. Akkor is egy-egy tanfelügyelő, egy-egy falusi iskolaigazgató rendre erősebbnek bizonyult, mint a törvény, mint megannyi minisztériumi rendelet vagy átirat. Efféle furcsaságok csak akkor történhetnek, ha a hatalom valódi birtokosai kettős játszmát játszanak. Csak formálisan teszik meg a magyar koalíciós partner igényeit kielégítő lépéseket, a háttérben összekacsintanak a lépések ellenzőivel. Aláírják a törvényeket, a miniszteri rendeleteket, de nem akarnak azoknak érvényt szerezni. Ha nem kapna titkon bukaresti bátorítást a MOGYE vezetése, aligha mehetne szembe az állammal.
A bákói ellenállás akkor tört meg, amikor immár a bukaresti összekacsintók voltak kénytelenek megálljt mondani. Az RMDSZ-nek most is a koalíción belül van elintéznivalója.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok