2012. november 29., 10:402012. november 29., 10:40
De hála a Fennvalónak meg a magas rangú politikus urunk négyévente jelentkező, jó szokásának, hogy most ismét velünk lehet és megvilágosíthat egyről s másról, hisz mi, tudatlan parasztok (választási kampányban gazdaemberek) most első kézből, magas rangú politikus urunktól tudhatjuk meg, mi is történt az elmúlt négy esztendőben falunkban. Ha eddig azt hittük, hogy a falu szélétől a bírónknak köszönhetően közlekedhetünk, ha fél sávon is, de végre mégiscsak aszfaltos úton, a néptanácselnök nyolcszobás házáig, nagyot tévedtünk. Ha úgy tudtuk, hogy a harmadik évezred civilizációja és a lenyúlt uniós pénzekből maradt kis garasok hozták el az első villanypóznákat, becsapódtunk.
S ha arról is meg voltunk győződve, hogy azért oldódott meg a faluban a szennyvíz kérdése, mert egymásnál kalákázva, kibetonozott pöcegödröt ástunk és öntöttünk, mellétrafáltunk. Nem kérem, nem így van, csak hát megtévesztő, amikor az ember a saját szemének hisz és nem az idelátogató, magas rangú politikus úrnak, akinek köszönhetően van nyolcvankilenc és fél méter aszfaltunk, százötven méterenként áram nélküli villanypóznánk és szarszagú ülepítő gödrünk. Ha ő, a magas rangú politikus urunk nincs ott a parlamentben, és egészsége, szabadideje és magánélete feláldozása árán nem harcol érettünk, bizony még a fű sem nőne a községi legelőnkön.
Verejtékes munkájáért és a falunkért tett áldozatokért, adjunk néki hálát és legalább egy-egy szavazatot. És méltányoljuk a szerénységét, hisz a kultúrban tartott szónoklatában még azt is belátta, hogy ma reggel a Nap nem az ő közreműködésével kelt fel és ragyogott le ránk. Persze utána rögvest hozzátette, hogy ha újból bizalmat szavazunk neki, hálája jeléül értünk a csillagokat is lehozza az égboltról. Mert, ha még nem tudnánk – világosított meg minket, tudatlanokat mondandója végén –, ha jól belegondolunk, az éppen most belélegzett levegőt is neki, a magas rangú politikus urunknak köszönhetjük. Igen, a levegőt! A levegőt? Hát… Ha ő mondja, a magas rangú politikus urunk, akkor biztos úgy van.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.