Kiss Judit
2021. október 13., 08:59
2021. október 13., 08:59
„Ha én ördög lennék, és megbízást kapnék egy még nagyobb ördögtől, hogy tegyem tönkre az Isten által teremtett világot, pontosan azt csinálnám, amit most az ember: siettetnék. Gyorsítanám a fejlődést, az élményeket, az információkat, a történéseket, az érzelmi hatásokat, pörgetni kezdeném a világot. És addig pörgetném, amíg ennek a pörgésnek a sebessége meghaladja az emberi agy élményfeldolgozási képességét, emocionális teherbírását. Amíg minden tönkre nem megy.”
A fenti gondolatot Popper Péter, a 2010-ben elhunyt neves magyarországi pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus fogalmazta meg, legalább 15 éve. Akkor még csak a sok tévécsatornáról, a valaha „csodadoboznak” nevezett masina képernyőjéről felénk ömlő információmennyiségről beszélt.
Abban az időben még nem pörgette ilyen szélsebesen világunkat, érdeklődési horizontunkat, a hozzánk érkező temérdek információt a világháló, a sok közösségi oldal. Ma már erőteljesen dominálják mindazt, amit a világról gondolunk, és nagyban befolyásolják igényeinket: egyre sebesebb pörgést várunk el a bennünket körülvevő „offline” világtól is. És ha ne adj’ Isten, leállnak ideig-óráig valami miatt a lassan mindentudóvá, mindenhatóvá váló közösségi platformok, sokan úgy érzik, vége a világnak, megáll az élet.
Annak, hogy a közösségi hálók hosszú évek óta bűvkörükben tartják a gyerekeket, serdülőket, fiatalokat, meglehetnek a pozitív hozadékai: játszva hozzájuthatnak információkhoz és gyors szórakozáshoz, könnyebb a kapcsolatot tartaniuk kortársaikkal. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a nagy sodrású információáramlás okozta felgyorsulásnak mik lehetnek a hátulütői.
Egyre gyorsabban, egyre több tartalom éri az agyunkat, olyannyira, hogy lassan már nem emberi mértékű ez a sodrás. A fiatalok meg könnyen oda juthatnak, hogy – mivel a sebesen változó képek, videók pörgéséhez szoknak – a valódi, háromdimenziós világ unalmasnak, lassúnak, szürkének tűnhet, csodái pedig nem láthatóak számukra. Még fel se fedezhetik istenigazából, máris beleunnak a való világba, mert nem tudja felvenni a versenyt a millió színnel, képpel, állandóan lendületes mozgással előrukkoló, folyamatos változatosságot kínáló virtualitással. Így talán már egy félórás videóhoz sincsen türelmük, vagy ahhoz, hogy ráérősen bámulják az esőt vagy a madarak röptét, átéljék a pillanatot, megtanuljanak rácsodálkozni a világ ingyen kínálkozó, „lassú” csodáira.
Egészen biztos, hogy a technika egyre lendületesebb ütemű fejlődése miatt évszázadok óta úgy érzik az idősebb generációk, hogy „bezzeg a mi időnkben” minden lassúbb volt, volt időnk önmagunkra és a világra, és jaj, mi következik most ebben a felgyorsult világban a gyerekeink életében. De a mindenkori felnőttek felelőssége volt és ma is az, hogy legjobb tudásuk szerint megtanítsák az ifjakat arra, miként kezeljék, szelektálják a horizontjukba begyűrűző új dolgokat, miként használják okosan, úgy, hogy ne váljanak kárukra. És hogy nem árt néha kritikusan viszonyulni a világ egyre sebesebb pörgéséhez.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
Makkay József
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
Balogh Levente
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Balogh Levente
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Balogh Levente
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Makkay József
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
Balogh Levente
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
1 hozzászólás