A bukaresti külügyminisztérium mindenekelőtt azért hördült fel Marga szavain, mert azok homlokegyenest ellentétesek a háborúval kapcsolatos hivatalos román állásponttal, miszerint Ukrajna területi integritása szent és sérthetetlen, az oroszoknak pedig nem csupán a február óta elfoglalt kelet-ukrajnai területekről, hanem a 2014-ben annektált Krím félszigetről is ki kell vonulniuk. Rendkívül érzékenyen érinti Romániát az északi szomszédja feldarabolását vizionáló Marga személye, aki soha nem számított ugyan csúcspolitikusnak, viszont mégis csak egy Herder-díjas filozófusról, egyetemi oktatóról van szó, aki betöltötte az oktatási miniszteri tisztséget is, no és persze addig irányította a Babeș–Bolyai Tudományegyetemet (rektorként, majd amikor a törvény már nem tette lehetővé, az akadémiai tanács elnökeként), ameddig jólesett neki. És akinek mandátuma idején azt is elnézte a román hatalom, hogy minden eszközt, a kezdeményezők eltávolítását is bevetve elfojtotta az önálló állami magyar egyetem, illetve a BBTE-n különálló magyar karok létrehozását célzó törekvéseket.

No és persze nem mellékes az sem, hogy az országhatárok módosításáról, történelmi revízióról beszélni Románia esetében olyan, mint akasztott ember házában kötelet emlegetni. Nem véletlen, hogy sokan – köztük Cristian Unteanu publicista az Adevărul napilap hasábjain – egyenesen Románia feldarabolásának veszélyeire figyelmeztetnek Marga „elképesztő, Putyin tételein alapuló” állásfoglalása nyomán, feltéve a költői kérdést: mi történik majd, ha ezzel az analógiával Románia „szomszédai” Erdélyt akarják majd visszacsatolni? Persze elítélte Marga kijelentéseit Kijev is, sőt, Mihajlo Podoljak, az ukrán elnöki iroda vezetőjének tanácsadója odáig ment, hogy felvetette a volt román miniszter büntetőjogi felelősségre vonásának szükségességét „egy állam integritása és szuverenitása áthágásáért”.

Tulajdonképpen ezen a ponton vált igazán tanulságossá a Marga-féle eszmefuttatás gerjesztette botrány, elsősorban az úton-útfélen irredentizmussal, revíziós igényekkel, az Erdély visszacsatolását célzó törekvésekkel vádolt magyarok számára. Akadnak ugyanis román politikusok, véleményformálók, újságírók, akik nem értenek ugyan egyet a nyugdíjas rektor, exminiszter kijelentéseivel, viszont a véleményszabadság lábbal tiprásaként tekintenek a Margára zúdított össztűzre, azt a kijevi felvetést pedig egyenesen botrányosnak, az európai értékekkel ellentétesnek nevezik, miszerint valakit bíróság elé kellene állítani az álláspontjáért, még ha egy ország felosztásáról is szól.
Lám-lám, így nyernek új értelmet az irredentizmusról, revízióról Romániában megfogalmazott vádak, amelyekkel annyiszor szembesültünk az elmúlt évtizedekben.

Kiderül ugyanis, hogy nem követ el törvénysértést, aki Magyarország feldarabolását igazságtalannak, a trianoni határokat „természetellenesnek” nevezi. Sőt egyúttal bebizonyosodik, amit eddig is tudtunk, mégpedig hogy Klaus Iohannis államfő minden alap nélkül fosztotta meg Tőkés Lászlót a Románia Csillaga Érdemrend lovagkeresztjétől az EMNT elnöke részéről 2013-ban elhangzott felvetéséért, miszerint Magyarországnak „védhatalmi” szerepet kellene vállalnia Erdély érdekében. Arról nem is beszélve, hogy ha már revízió, akkor az ég adta világon semmiféle különbség nincs Kárpátalja és Erdély történelmi hovatartozása között, függetlenül attól, hogy a Bukarest által persona non gratává nyilvánított Herder-díjas kolozsvári professzor csak bizonyos határokat nevezett természetellenesnek, illetve csak egyes régiókat visszacsatolandónak. És még úgy is, hogy a határok újrahúzogatásának valóban nincs realitása.