2012. január 31., 09:212012. január 31., 09:21
Eddig is eléggé bolondítottak a reklámok, az ilyen-olyan csodálatos, csak most és csak nekem szóló ajánlatok, amiket ha netán elhiszek… De hogy a természet is, a biológia is ilyen csúnyán hagyja magát bepalizni?! Elmúlt azonban az első döbbenetem, és azon kezdtem agyalni, hogy végső soron nem is olyan rossz ez az egész. Régi viccek sincsenek, csak öreg emberek: annak, aki ezután fog megszületni, annak már a lilának nemcsak az orgonára vagy az ibolyára, esetleg a püspöki ornátusra hasonlító árnyalata lesz mindennapos valóság, hanem a tehénlila is. És néhány esztendő múlva egyetlen bolti eladó sem rökönyödik meg azon, ha valaki ilyen színű inget kér, és nem fog ironikusan visszakérdezni, hogy esetleg gatyát is óhajt-e a tehenére. Nekünk is csak most tűnik furcsának, hamar megszokjuk majd. A biológia globalizációs reklámbehódolásának különben sem ez az igazi hozadéka, hisz végeredményben egy közepes tehetségű festő is kikeveri a leghajmeresztőbb árnyalatokat. Gondoljunk viszont arra, hogy csak eleget kellene hirdetni, mondjuk a jólétet, és ahogy azt a természet tette, egyszer csak a társadalom sem állna többé ellen a reklámnak.
Innen pedig a lehetőségek végtelene nyílik meg. Látom is, ahogy monitor elé ülnek a reklámgrafikusok és szlogenkiötlők, hegyezik a virtuális ceruzát, pár pillanatig még elmerengenek a képzeletbeli ecset rágcsálásában, aztán nekilátnak a klikkelésnek. Én is boldog voltam néhány percig, látván, hogy milyen szép is lesz ez a világ, de a kisördög… Igen, a mindenkori és mindenhol felbukkanó kisördög most is megcibálta a fülemet, hogy ébredjek fel a mélázásból. Merthogy nincsen semmi új ebben az én egész okoskodásomban, sőt: a huszadik század legvadabb, legszélsőségesebb propagálói már nagyon jól tudták, hogy csak a megfelelő kritikus menynyiségben kell az emberekre rázúdítani valamit, előbb-utóbb elhiszik. Igazad van, kisördög, visszavonok mindent: nincs is abban semmi érdekes, hogy már a biológia is inkább a reklámnak hisz, mint önnön törvényeinek. Várható volt. Kezdjük hát mondogatni, hogy milyen békésen megférnek egymással az emberek, milyen jó gondtalanul élni, minő közel van a tejjel-mézzel folyó – bár egyelőre még mások kezében-zsebében lévő – bőség. Mondogassuk bátran, hisz ahogy a lila tehén megszületett, hátha ez a sok szépség is beüt majd egyszer.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.