2012. augusztus 14., 09:542012. augusztus 14., 09:54
Az autóból hihetetlen hangerővel bömbölt a zene. Öten-hatan szálltak ki belőle, fiúk-lányok vegyesen. Úgy üvöltöztek, hogy azt hittem, bezárt a majomház az állatkertben, és az összes főemlős idecsődült az ablakom alá (elnézést a hasonlatért a tisztességes emberszabásúaktól, ők semmiről nem tehetnek.)
Az egyiknek különösen jókedve volt, nem telt el sok idő, és már dalra is fakadt, mégpedig valamelyik, általa nagyra becsült manele-sztár örökzöldjét zengedezte. Be is konferálta annak rendje és módja szerint, hogy ezt bizony a Guţă úgy mondaná, hogy „Sărăcie, sărăcieeeee…” (Románul nem beszélő olvasóink kedvéért elmondom, a szó szegénységet jelent, de ennek most nincs különösebb jelentősége, legalábbis anyagi értelemben.)
Egy szakaszt elénekelt, s már éppen kezdte volna a másodikat, amikor félálomban odaszóltam a férjnek, hogy kiabáljon ki, szóljon rájuk. Szegénykém kevésbé érzékeny a zajra, mint én, de ez már neki is sok volt. „Csendet!” – süvítette ki az ablakon (a beszélgetés románul folyt, most a fordítást közlöm.) Az énekes sztár abbahagyta fellépését, és megkérdezte: „Mi?” A férj már picit dühös lett, úgyhogy valami olyasmit válaszolt a „Guca-imitátoréhoz” hasonló hangerővel, hogy „Pofa be!”
Ez volt a vég. A szegény Pavarotti nagyon a lelkére vette a durva leszólást, rajongótáborával együtt. „Hát lehetett volna szebben is mondani… pofa be…” – hangzott többek szájából a játszótéren, éjjel fél három körül. Nem álltam meg, hogy rá ne szóljak a férjre: ez egy kicsit durva volt, belegázolt a lelkükbe szegényeknek. Úgy megsértődtek a mimózalelkű csendháborítók, hogy tíz percen belül eltakarodtak a játszótérről.
Még rendőrséggel sem kellett fenyegetőzni, pedig legtöbbször csak ez hatásos, sőt van, hogy ez sem. Miközben könnyesre röhögtem magam amúgy félálomban, a lelkem mélyén megsajnáltam a meg nem értett manelecsillagot. Buzgott benne a tehetség, az alkohol segített a gátlások leküzdésében, s valaki ilyen csúnyán leszólja. Éjjel fél háromkor, a játszótéren. Még a számát sem fejezhette be.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok