2012. augusztus 14., 09:542012. augusztus 14., 09:54
Az autóból hihetetlen hangerővel bömbölt a zene. Öten-hatan szálltak ki belőle, fiúk-lányok vegyesen. Úgy üvöltöztek, hogy azt hittem, bezárt a majomház az állatkertben, és az összes főemlős idecsődült az ablakom alá (elnézést a hasonlatért a tisztességes emberszabásúaktól, ők semmiről nem tehetnek.)
Az egyiknek különösen jókedve volt, nem telt el sok idő, és már dalra is fakadt, mégpedig valamelyik, általa nagyra becsült manele-sztár örökzöldjét zengedezte. Be is konferálta annak rendje és módja szerint, hogy ezt bizony a Guţă úgy mondaná, hogy „Sărăcie, sărăcieeeee…” (Románul nem beszélő olvasóink kedvéért elmondom, a szó szegénységet jelent, de ennek most nincs különösebb jelentősége, legalábbis anyagi értelemben.)
Egy szakaszt elénekelt, s már éppen kezdte volna a másodikat, amikor félálomban odaszóltam a férjnek, hogy kiabáljon ki, szóljon rájuk. Szegénykém kevésbé érzékeny a zajra, mint én, de ez már neki is sok volt. „Csendet!” – süvítette ki az ablakon (a beszélgetés románul folyt, most a fordítást közlöm.) Az énekes sztár abbahagyta fellépését, és megkérdezte: „Mi?” A férj már picit dühös lett, úgyhogy valami olyasmit válaszolt a „Guca-imitátoréhoz” hasonló hangerővel, hogy „Pofa be!”
Ez volt a vég. A szegény Pavarotti nagyon a lelkére vette a durva leszólást, rajongótáborával együtt. „Hát lehetett volna szebben is mondani… pofa be…” – hangzott többek szájából a játszótéren, éjjel fél három körül. Nem álltam meg, hogy rá ne szóljak a férjre: ez egy kicsit durva volt, belegázolt a lelkükbe szegényeknek. Úgy megsértődtek a mimózalelkű csendháborítók, hogy tíz percen belül eltakarodtak a játszótérről.
Még rendőrséggel sem kellett fenyegetőzni, pedig legtöbbször csak ez hatásos, sőt van, hogy ez sem. Miközben könnyesre röhögtem magam amúgy félálomban, a lelkem mélyén megsajnáltam a meg nem értett manelecsillagot. Buzgott benne a tehetség, az alkohol segített a gátlások leküzdésében, s valaki ilyen csúnyán leszólja. Éjjel fél háromkor, a játszótéren. Még a számát sem fejezhette be.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.