Harcoltam a fehér uralom ellen, és harcoltam a fekete uralom ellen. Egy olyan demokratikus és szabad társadalom ideálját tűztem ki célul, amelyben mindenki harmonikusan és egyenlő esélyekkel él együtt – mondta Nelson Mandela bírósági védőbeszédében, nem sokkal azelőtt, hogy 1964-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
2013. december 08., 21:162013. december 08., 21:16
A kitűzött célok melletti őszinte elkötelezettség és az áldozat nem volt hiábavaló: 27 évnyi börtön után kiszabadult, majd néhány évvel később, az első szabad választásokat követően Dél-Afrika elnökeként kapott lehetőséget arra, hogy megpróbálja megteremteni a valódi esélyegyenlőséget és az egyensúlyt az elnyomás miatt gyakran bosszúra szomjazó fekete és a korábbi teljhatalma elvesztése nyomán szorult helyzetbe került fehér lakosság tagjai között.
Ha mindez nem is valósult meg maradéktalanul – a mai Dél-Afrika is az ellentmondások országa, a gazdagság és a mélyszegénység továbbra is egymás mellett létezik, gazdasági és szociális problémák egyaránt szép számmal akadnak, és a közbiztonság is kívánni valót hagy maga után –, az ország akkor is jobb hely, mint amilyen 1990 előtt, az apartheid idején volt. Amikor a tíz százalékos fehér kisebbség a lehető legprimitívebb módon sokadrangú polgárrá fokozta le az őslakos feketéket, és nem csupán az volt megszabva, hogy hol lakhatnak és hol nem, de még az is, hogy a buszokban, illetve a parkokban hova ülhetnek le.
A most 95 éves korában, hosszas betegséget követően visszavonultságban elhunyt Mandela tudta, mert saját bőrén is megtapasztalta: abban a társadalom senki sem lehet igazán szabad, amelyben az egyik csoport minden áron domináns pozíciót akar, és annak érdekében, hogy azt megőrizze, alapvető jogokat tagad meg a társadalom más csoportjaitól. Ott, ahol vagy egy, gazdasági és fegyveres erejénél fogva hatalomba került kisebbség, vagy egy számbeli fölénye miatt domináns többség egyoldalúan akarja a saját szabályait rákényszeríteni mindenkire, ahol egy őslakos közösség kultúráját, nyelvét szándékosan háttérbe szorítják, nem lehet jogegyenlőségről beszélni.
Nelson Mandela ezt már évtizedekkel ezelőtt megértette Dél-Afrikában. De a ma Európájában sem árt megszívlelni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!