Balogh Levente
2025. július 25., 15:402025. július 25., 15:40
Ahogy az várható volt, a költségvetési hiány lefaragását célzó népszerűtlen megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a koalíció két legnagyobb pártja, a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Jelenleg az Anghel Saligny mérnökről elnevezett fejlesztési program miatt áll a bál, a koalícióban, amelyet azért dolgoztak ki, hogy a kisebb önkormányzatok is pályázhassanak helyi infrastrukturális fejlesztéseket célzó beruházások támogatására. (Illetve a rossz nyelvek szerint azért, hogy az így kiosztott kormánypénzekkel „tartsák szinten” a helyi elöljárók párthűségét).
A számolatlanul felvett és eltapsolt hitelek jelentette hét bő esztendő után most az elszállt költségvetési hiány lefaragásának kényszere miatt beköszöntő szűk esztendők azonban a jelek – illetve konkrétan Ilie Bolojan miniszterelnök szerint –
Vagy legalábbis a nagy részét.
Ugyanis a tervek szerint az útfejlesztések közül csak azokra jutott volna pénz, amelyek 80 százalékban elkészültek, a víz-, gáz- és csatornaépítések közül pedig azokra, amelyeket legalább 40 százalékban megvalósítottak.
A PSD napok óta nehéztüzérséggel támadja a liberális párti miniszterelnök által bejelentett lefaragásokat, szívhez szóló nyilatkozatokat adva ki arról, mekkora károkat okoz a helyi közösségeket szolgáló fejlesztések lenullázása.
A szociáldemokraták körében akkora a felháborodás, hogy a párt főtitkára,
Ugyan objektíve igaz, hogy a közismerten fejletlen infrastruktúrával rendelkező romániai kistelepüléseken minden elmaradt fejlesztés nagy érvágást jelent, azonban az is egyértelmű, hogy a PSD illetékeseiben nem csupán az érintett települések lakóival való szolidaritás miatt ment fel a pumpa.
Közismert, hogy a PSD még mindig erős az önkormányzatokban, ez a párt rendelkezik a legtöbb polgármesterrel és képviselő-testületi taggal.
Márpedig az átalakuló médiafogyasztási szokások, a közösségi oldalak térhódítása és az ott folytatott kampányok ellenére a helyi közösségek még mindig erős bázist jelentenek a nagy pártok számára.
Ezt azonban – tisztelet a kivételnek – nem mindig önzetlenül teszik. Nekik is felmutatható eredményekre, a közösség hasznát szolgáló fejlesztésekre van szükségük, ám kevés az olyan elöljáró, aki képes úgy sáfárkodni a rá bízott település vagyonával, hogy saját erőforrásokból vagy akár közvetlenül megszerzett uniós pályázatokból valósítsa meg őket.
És itt jönnek képbe a Saligny-program kiírásai: aki nem képes uniós pénzeket szerezni, az ezeken keresztül juthatott eddig hozzá a szükséges fejlesztésekre való összegekhez, hogy aztán az elkészült új aszfaltúttal, esetleg víz- vagy csatornarendszerrel büszkélkedve kampányoljon amellett, hogy az emberek ismét az általa képviselt pártra adják a voksukat.
Ha viszont nem jön a pénz, nincs mivel kampányolni, és ugorhat a mandátum.
Nem véletlen, hogy a kiszivárgott hírek szerint a PSD több száz polgármestere fenyegette meg az ügyvivő pártelnököt, hogy ha nem sikerül kibuliznia, hogy mégis érkezzenek a fejlesztési pénzek, inkább átállnak az ellenzéki, szélsőjobboldali AUR-hoz, hogy „tiszta lappal” kezdhessenek.
Ennek tudható be, hogy a pártfőtitkár után Sorin Grindeanu ügyvivő pártelnök is az asztalra csapott, és élesen bírálta a koalíciós partner Ilie Bolojan által erőltetett lefaragásokat.
Amíg úgy érzékeli, hogy a kormányzásból több haszna származik, mint kára, marad – hiszen a koalíció legnagyobb pártjaként mégiscsak komoly zsarolási potenciállal rendelkezik, elvégre nélküle nincs kormánytöbbség.
Ennek köszönhető, hogy a szerdai koalíciós egyeztetésen keresztülverte, hogy ne a fűnyíróelv alapján essenek neki a Saligny-program beruházásai lefaragásának, hanem egyenként vizsgálják meg őket.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a PSD inkább csak retorikájában keménykedik, mert megteheti, hiszen kényelmes úgy kormányon lenni, hogy közben bírálni lehet a más pártból származó miniszterelnököt, de azért még mindig úgy értékeli, hogy jobb kormányon, mint azon kívül.
Ugyanakkor jogos felvetés, hogy a beruházások, a fejlesztések leállítása nem csupán a pártklientúrát érinti hátrányosan, hanem a polgárokat is, ezért is szerencsés, hogy a rendszerint mindennek buldózerrel nekirontó Bolojan nem tehet meg mindent abban a formában, ahogy akar, mivel a koalíción belül megvannak az ellensúlyok.
A PSD kapcsán amúgy egyértelmű, hogy még mindig abban reménykedik, hogy a koalíciós megállapodás értelmében 2027-től átveszi a miniszterelnöki tisztséget, és „belső ellenzékből” hirtelen a kormány vezérlő erejévé válva a 2028 végén esedékes választásokig – az akkorra reményei szerint hatásukat kifejtő gazdaságmentő intézkedések és felpörgő gazdaság közepette – eljátszhassa, hogy valójában ő mentette meg az országot.
Egyébként még az is előfordulhat, hogy nem is kell a PSD ahhoz, hogy a Bolojan-kormány megbukjon: még az sem elképzelhetetlen, hogy a saját pártja buktatja meg a lefaragások és költségcsökkentések terén intranzigens Bolojant.
Florin Roman liberális politikus kemény bírálatai és a kormánypártok némelyike által is támogatott bizalmatlansági indítvány belebegtetése, illetve a PSD-sek mellett PNL-es polgármesterek által is aláírt tiltakozó levél azt jelzi: nem csak a szociáldemokrata elöljárók féltik pozíciójukat a Bolojan által szorgalmazott megszorítások miatt.
A gond csak az, hogy most nem egyedül hajózik, hanem az egész országot navigálja.
A miniszterelnöki tisztségből pedig lényegesen könnyebb átdpenderíteni a hajókorláton, ha túl sokakat haragít magára, mint a polgármesteri vagy a megyei közgyűlési elnöki tisztségből volt.
Ugyanakkor az is világosan látszik, hogy a taktikázások, a nyilvánosság elé vitt belső konfliktusok, az, hogy a jelek szerint számos párt és politikus még mindig egyértelműen elsősorban a saját hasznát nézi,
Bár döbbenetes, az elmúlt évek kormányzati teljesítménye után annyira mégsem meglepő azon felmérés eredménye, amely szerint az ország polgárainak jelentős többsége úgy véli: a kommunizmus idején még annak ellenére is jobb volt az élet, hogy lényegesen kisebb volt a szabadság.
Nem ártana magukba nézniük a rendszerváltás óta hol vetésforgóban, hol a mostanihoz hasonlóan nagykoalícióban kormányzó mainstream pártoknak, hiszen az ő „áldásos” tevékenységük nem kis arányban vezetett ahhoz, hogy milliók gondolják úgy: még az áramszünetek, élelmiszerhiány, fagyos lakások és a legalapvetőbb, jegyre adott szükségleti cikkekért való többórás sorban állások jellemezte nacionálkommunista diktatúra is jobb volt – vagy akik akkor nem éltek, azok szerint jobb lehetett –, mint ami most van.
csak a rendszerváltásban némi joggal csalódott idősebb generáció tagjaitól (esetleg egyetemi hallgatóként a tömeggyilkos, számos országot nyomorba döntő marxizmust megbocsáthatatlan módon még mindig hirdető tanároktól) hallottak róla az idő által megszépített meséket.
Az a narratíva, hogy a kommunizmus iránti szimpátia csupán az orosz propaganda eredménye, nem egyéb, mint primitív és szánalmas felelősséghárítás a jelenlegi fősodratú politikum részéről, amely csak arra szolgál, hogy ne kelljen szembe néznie a saját szerepével abban, ahova az ország gazdaságilag és mentális szempontból jutott.
Ezért azon se csodálkozzanak, ha egyre nagyobb támogatottságuk lesz a hagyományos, leszerepelt politikummal szemben a kommunistákhoz hasonlóan új kezdetet ígérő, totalitárius megoldásokat javasoló pártoknak.
Rostás Szabolcs
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Balogh Levente
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Balogh Levente
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Balogh Levente
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Rostás Szabolcs
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Balogh Levente
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
szóljon hozzá!