VEZÉRCIKK – Állítólag két éve ugrásra kész a nem román anyanyelvű gyerekek román nyelvre tanításának külön bejáratú programja, csak a politikai akarat hiányzik.
2014. július 29., 19:482014. július 29., 19:48
Adja magát a kérdés: melyik politikai fél akarata? Mert azért sokunkban él még az emlék, amikor az államfő – van-e Romániában ennél fajsúlyosabb politikai akarat? – személyes felismerésének adott hangot: másképpen kellene oktatni a román nyelvet a kisebbségi nemzetek gyermekeinek. Ha másért nem, hát azért, hogy empatikus és értő fülekre találjanak a bukaresti üzenetek.
Aztán azóta sem történt semmi, a szerencsétlen magyar és egyéb nem román kisgyerekek Creangă románok számára is nehezen érthető archaikus meséin kénytelenek megutálni a román nyelvet. Főleg a hátrányos helyzetű székelyföldiek, akik a parkolóban is alig találkozhatnak a román nyelv élő fordulataival.
A politikai akarat persze majdnem mindent meghatározó elem, de jobb lenne nevén nevezni a dolgot. Esetünkben ugyanis legalább olyan mértékben bizniszszempontoknak hívják a megvalósítást akadályozó hiányt. Az újgenerációs, digitalizált kiegészítőkkel is rendelkező tankönyvcsomagba ugyanis nem kívánták beilleszteni az anyanyelven románul tanító új könyvek kibocsátását. Az ugyanis újabb projektként akár uniós pénzt is teremhet – a maga velejáró leosztásaival.
A bizniszszempontokat esetleg felülíró politikai akarat magyar vetülete pedig észrevehetetlen maradt. Néhány éve – apukaként – fiatal, a világ nyelvi sokrétűségéből nagyon keveset megtapasztalt romántanárnővel volt alkalmam érdekérvényesítő párbeszédet folytatni. A színromán országrészből a Székelyföldre helyezett hölgy kezdetben igyekezett meggyőzni a hivatalos román retorikából merített igazáról, de, dicséretére legyen mondva, hamar figyelni kezdett. Azt követően pedig együtt kezdett tanulni a gyerekekkel: ő magyarul, a gyerekek románul.
Feltételezem, nemcsak azért, mert további iskolai látogatásokat is kilátásba helyeztem. E tapasztalat alapján akár azt is mondhatnám, hogy a civil akarattal nincs különösebb baj. Amíg pedig megjön a politikai, hadd szolgáljak egy kedvező hírrel: a magyarországi egyetemi jelentkezés pontszámításánál felső fokú nyelvvizsgaként számítják be a sikeres román érettségit.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!