2010. november 10., 10:292010. november 10., 10:29
Kétségtelen, hogy a könnyített honosítás és a vele járó útlevél azért lényegesen mást jelent, mint a magyarigazolvány, mégis az állampolgársági törvény letisztulása-módosítása döntheti el az egyébként vitathatatlanul jogos és logikus kezdeményezés iránti érdeklődést.
Mert még nem dőlt el, hogy a mostantól megszerezhető magyar állampolgárság milyen közteher-viselési kötelezettségeket ró a manapság újból anyaországként említhető Magyarországon kívül élő nemzettársakra, és azt sem lehet még tudni, hogy egyben milyen jogokat biztosít, a kezdeményezés egyelőre érzelmi síkon haladó jelképes nemzetegyesítésnek tekinthető.
Olyasfajtának, amely a magyar nemzet kulturális egysége mellé most a politikai együvé tartozást szeretné megfogalmazni, és érvényre juttatni, és amilyen szabályozás Európában Albiontól, Athénon, Belgrádon, Berlinen, Bukaresten, Lisszabonon, Madridon és Rómán át Zágrábig az illető országok – nemzetek sajátosságaihoz igazítottan létezik és működik. Az Európai Unióban ugyanis az állampolgárság szabályozása nem képezi a közösségi jogkeret részét, nem lévén tehát recept, minden állam az 1997-ben aláírt Európai Egyezményhez igazodva maga szabja meg, hogy kik milyen feltételek között és milyen jogokkal, illetve kötelezettségekkel lehetnek az állampolgárai.
Bármi lesz is a számunkra szülőföldünkön elérhető magyar állampolgárság tartalmi vonzata, az érzelmi együvé tartozás felemelő érzése mindenekfelett való. Bár az is igaz, hogy ehhez nem kell(ene) magyar útlevél. Mert nem a magyar állampolgárságtól vagyok magyar, vagy leszek magyar(abb). És számomra egyelőre lenyelhetetlen békát jelent bizonyítanom, hogy felmenőimmel együtt magyarok vagyunk, és tudok magyarul… Azt viszont már eldöntöttem: csak akkor kérem a magyar politikai együvé tartozást igazoló útlevelet, ha az átalakulóban levő állampolgársági törvény nem az anyaországba való „hazatelepedést” célzó német mintát követi.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.