2009. december 04., 12:512009. december 04., 12:51
Akkor minden jobb érzésű magyar – még az úgynevezett balliberális érzelműek jelentős része is – eltúlzottnak tartotta a lépést, mondván: a budapesti vezetés és erdélyi csatlósaik túlságosan messzire mentek a gesztuspolitika gyakorlásának terén.
Egy ilyen esemény gyakorlati hasznot nemigen hoz, meggondolatlanságával viszont tovább növeli a megalázottság érzését a határon túli (és nem csupán) magyarokban. Persze akkor az „a múltat végképp eltörölni” jelszavát valló erők fölényesen leretrográdozták és mucsaizták a tiltakozókat, de hát ezen erőknek lassan meg kell békélniük azzal a gondolattal, hogy a lemucsaizott nemzet történelmi méretű zakóval készül honorálni áldásos tevékenységüket.
A sors azonban ezúttal is fantáziadúsabbnak bizonyult, mint egy brazil szappanopera forgatókönyvírója: hét évvel a megalázó esemény után épp az kuncsorgott hűségesen az aktuális bukaresti erős ember környékén a román nemzeti ünnepen, aki 2002-ben még vehemensen árulózta a magyar koccintókat. Szász Jenő MPP-elnök párttársai, a baróti és a kézdivásárhelyi polgármester társaságában vett részt Traian Băsescu ünnepi fogadásán a Cotroceni-palotában.
A hivatalos verzió szerint az amúgy Băsescu támogatására buzdító MPP-sek azért utaztak Bukarestbe, hogy az autonómiáról tárgyaljanak az államfővel. Szász is azt mondta korábban: hiába szögezte le Băsescu, hogy Erdélyben sohasem lesz magyar autonómia, ők majd jól meggyőzik. Gondolom, úgy képzelték, odamennek majd hozzá, kétoldalról belekarolnak, és azt mondják „Te, Traian, vonuljunk félre és beszéljük meg ezt az autonómiaügyet, ha akarod, hozz egy üveg whiskyt is, hogy jobb legyen a hangulat.” Traian pedig velük megy, és a hosszas rábeszélés után végül nagylelkűen rábólint az autonómiára a szép nemzeti ünnep még nagyobb dicsőségére.
Az érv amúgy jól hangzik, de tény, hogy hallottunk már kreatívabb szerecsenmosdató szöveget is. Köztudott, hogy Băsescu az állandó székelyföldi utakkal, a nép közé vegyüléssel megpróbálta megkedveltetni magát a magyarokkal, akiket néhány székelyföldi beruházásra kiutaltatott pénzekkel akar kilóra megvenni. A nagypolitika fősodrából kiesett Szász most az ő népszerűségében sütkérezve próbál ismét fölkapaszkodni.
És miközben annak a Băsescunak a támogatására buzdít a „jobboldali értékek” jegyében, aki amúgy maga is kommunista gyökerekkel bír, és pártja is csak azt követően nevezi magát jobboldalinak, hogy az Európai Szocialista Párt csupán társult tagként ismerte el, az annak idején szebb reményekkel indult MPP-t a PDL magyar appendixévé, függelékévé süllyeszti.
Szép betetőzése ez egy politikai pályafutásnak.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.