Magyar appendix

Akkor minden jobb érzésű magyar – még az úgynevezett balliberális érzelműek jelentős része is – eltúlzottnak tartotta a lépést, mondván: a budapesti vezetés és erdélyi csatlósaik túlságosan messzire mentek a gesztuspolitika gyakorlásának terén.

Egy ilyen esemény gyakorlati hasznot nemigen hoz, meggondolatlanságával viszont tovább növeli a megalázottság érzését a határon túli (és nem csupán) magyarokban. Persze akkor az „a múltat végképp eltörölni” jelszavát valló erők fölényesen leretrográdozták és mucsaizták a tiltakozókat, de hát ezen erőknek lassan meg kell békélniük azzal a gondolattal, hogy a lemucsaizott nemzet történelmi méretű zakóval készül honorálni áldásos tevékenységüket.

A sors azonban ezúttal is fantáziadúsabbnak bizonyult, mint egy brazil szappanopera forgatókönyvírója: hét évvel a megalázó esemény után épp az kuncsorgott hűségesen az aktuális bukaresti erős ember környékén a román nemzeti ünnepen, aki 2002-ben még vehemensen árulózta a magyar koccintókat. Szász Jenő MPP-elnök párttársai, a baróti és a kézdivásárhelyi polgármester társaságában vett részt Traian Băsescu ünnepi fogadásán a Cotroceni-palotában.

A hivatalos verzió szerint az amúgy Băsescu támogatására buzdító MPP-sek azért utaztak Bukarestbe, hogy az autonómiáról tárgyaljanak az államfővel. Szász is azt mondta korábban: hiába szögezte le Băsescu, hogy Erdélyben sohasem lesz magyar autonómia, ők majd jól meggyőzik. Gondolom, úgy képzelték, odamennek majd hozzá, kétoldalról belekarolnak, és azt mondják „Te, Traian, vonuljunk félre és beszéljük meg ezt az autonómiaügyet, ha akarod, hozz egy üveg whiskyt is, hogy jobb legyen a hangulat.” Traian pedig velük megy, és a hosszas rábeszélés után végül nagylelkűen rábólint az autonómiára a szép nemzeti ünnep még nagyobb dicsőségére.

Az érv amúgy jól hangzik, de tény, hogy hallottunk már kreatívabb szerecsenmosdató szöveget is. Köztudott, hogy Băsescu az állandó székelyföldi utakkal, a nép közé vegyüléssel megpróbálta megkedveltetni magát a magyarokkal, akiket néhány székelyföldi beruházásra kiutaltatott pénzekkel akar kilóra megvenni. A nagypolitika fősodrából kiesett Szász most az ő népszerűségében sütkérezve próbál ismét fölkapaszkodni.

És miközben annak a Băsescunak a támogatására buzdít a „jobboldali értékek” jegyében, aki amúgy maga is kommunista gyökerekkel bír, és pártja is csak azt követően nevezi magát jobboldalinak, hogy az Európai Szocialista Párt csupán társult tagként ismerte el, az annak idején szebb reményekkel indult MPP-t a PDL magyar appendixévé, függelékévé süllyeszti.
Szép betetőzése ez egy politikai pályafutásnak.