Magyar az, aki tudatában van Trianon fájdalmának

•  Fotó: Barabás Ákos

Fotó: Barabás Ákos

„Magyar az, akinek fáj Trianon” – sokan Illyés Gyulának tulajdonítják a tömör meghatározást. Amúgy Karinthy Frigyes gondolata, eredeti formájában így szól: „Magyar az, akinek fáj Trianon – a többi csak állampolgár!” És mivel ma már lehet beszélni a békediktátumról, avagy a nemzeti összetartozás napjáról, a fenti idézet igen sokszor elhangzott az utóbbi időben.

2020. június 04., 21:512020. június 04., 21:51

Persze, száz év távlatában némi kiegészítésre szorul a tartalma, az üzenete. Akkoriban ugyanis Trianon olyan eleven seb volt a nemzet testén, hogy a nemzet tagjai szenvedtek tőle. Vérzett és gennyezett, csak lassan hegesedett. Ma már a leszármazottak, az újabb és újabb nemzedékek nem hordoznak személyes trianoni fájdalmakat, csak közvetett módon érintettek, ezért a tünetek tompultak. De kihatásaik és az egykori leírhatatlan igazságtalanság tudata megmaradt a nemzet és a nemzetet alkotó egyének emlékezetében. Ezért ma úgy fogalmaznék, hogy: „Magyar az, aki tudatában van Trianon fájdalmának.” Esetleg hozzátehetném én is, hogy „a többi – a közömbösek vagy akár „Trianon-pártiak” – csak állampolgár!”

Trianon iránt nem lehetünk közömbösek. Szakmámban, a népegészségügy területén, az anyaországban és a határokon túl élő magyarság egészségügyi helyzetének a vizsgálatakor egyre többen mernek beszélni, és kívánnak szólni az önfeladás, a borúlátás, az önpusztításhoz vezető frusztráció hátterében meghúzódó „Trianon-szindrómáról”, amely egészségügyi értelemben egy tünet vagy tünetcsoport.

A közel száz évvel ezelőtti igazságtalan ítélet és annak mai napig fellelhető hatásai ki nem beszélt feszültséget, stresszt okoznak, és kóros magatartási formákhoz vezetnek. A magyar lelkiállapotra napjainkban is jellemző sokasodó kudarcélmények, a katartikus állapotok hiánya, a fokozódó frusztráció és szorongás, a romló közérzet, a növekvő stressz egészségkárosító hatása egyértelmű. A hátrányos epidemiológiai jelenségek egyik lehetséges motorjául a nemzet huszadik századi történelme, szocializációja szolgál, nem elhanyagolható mértékben a kollektív tudattalanba szuperponálódott események révén.

Száz év alatt lassacskán megszoktuk mások elvárását, már amennyire ez szokás kérdése, miszerint ne emlegessük olyan gyakran Trianont. Bukarest és Brüsszel és Washington utasítása ez, külön-külön megfogalmazott elvárás a részükről. Miközben már az is valami, ha ebben az européer és nemzetek feletti demokráciában legalább elismerik egykori és mai igazunkat, és talán jó szándékkal figyelmeztetnek: „Ne nyalogassuk annyit a sebeinket!”

De vajon milyen érzést vált ki a szíve – és nem kimondottan állampolgársága – szerinti magyar emberből, bárhol éljen a világon, amikor Trianont mások hozzák elő a süllyesztőből? Meglehet, „ártatlanul”, nem a számunkra oly keserű történelmi lényegére utalva, más összefüggésrendszerben, de szóba hozzák, napirenden tartják. „Magyar az, akinek fáj Trianon mások általi felemlegetése is” – egészíthetnénk ki Karinthyt és Illyés Gyulát.

Amikor Párizsban jártunk, természetesen nem hagytuk ki Versailles meglátogatását. A fenséges bútorzatú kastély egyik nagy termében megtekinthettük az asztalt, ahol a nagyhatalmak aláírták az első világháborút lezáró békeszerződést. Felette korabeli fényképpel, a képen látható államférfiak neveinek a feltüntetésével. Aztán két kilométeres gyaloglással elértünk a Kis-Trianon-palota épületéhez, mert ide irányítottak a hivatásos múzeumőrök. Itt kellett rájönnünk, hogy mi voltaképpen a Nagy-Trianon-palotát keressük, annak a hosszú halljában történt meg a trianoni békeszerződés aláírása. Szerencsére többszöri próbálkozást követően mégiscsak találtunk egy „jóravaló” egyenruhást, aki megmutatta a szomorú esemény pontos helyét. Sem asztal, sem fénykép nem utalt rá. Egyetlen „árulkodó” jel sem. Mintha szégyellték volna megjelölni e szégyenteljes történésnek még a tényét is. Mintha tagadnák a kapcsolatot a pompázó Trianon és a szégyellnivaló Trianon, a palotai fényűzés öröme és a békediktátum okozta fájdalom között.

Mikor jutunk el oda, hogy a sebek feltörése helyett egymás érzékenységének a tiszteletben tartása lesz az elsődleges? Amikor nem június negyedikén, vagy éppenséggel december elsején hívnak megünnepelni a megünnepelhetetlent, megemlékezni a felejthetetlenről. Mert magyar az, akinek fáj Trianon mások általi felemlegetése is.

Dr. Ábrám Zoltán

A szerző marosvásárhelyi egyetemi oktató

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. november 15., péntek

Ki menti meg a magyarokat az eszement közigazgatási átszervezéstől és az asszimilációtól?

Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.

Ki menti meg a magyarokat az eszement közigazgatási átszervezéstől és az asszimilációtól?
2024. november 12., kedd

Az RMDSZ, a kormányzás és a feketeleves

Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.

Az RMDSZ, a kormányzás és a feketeleves
2024. november 06., szerda

Trump visszatér: Európa lépéskényszerben, a magyarok örülhetnek

Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.

Trump visszatér: Európa lépéskényszerben, a magyarok örülhetnek
2024. november 04., hétfő

Politikai csatlós-e a választópolgár?

A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.

Politikai csatlós-e a választópolgár?
Politikai csatlós-e a választópolgár?
2024. november 04., hétfő

Politikai csatlós-e a választópolgár?

2024. november 01., péntek

Csak a PNL menthet meg a PSD, az AUR, Orbán és a gonosz földönkívüliek összeesküvésétől!

Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.

Csak a PNL menthet meg a PSD, az AUR, Orbán és a gonosz földönkívüliek összeesküvésétől!
2024. október 25., péntek

Lehet Moldovának orosz vagy román helyett európai jövője?

Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.

Lehet Moldovának orosz vagy román helyett európai jövője?
2024. október 22., kedd

A román elnyomástól félnek Moldova nemzeti kisebbségei

A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?

A román elnyomástól félnek Moldova nemzeti kisebbségei
2024. október 18., péntek

Vigyázat, románok, jön a veszélyes magyar áram és gáz!

A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.

Vigyázat, románok, jön a veszélyes magyar áram és gáz!
2024. október 11., péntek

A PNL politikai lufija

Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.

A PNL politikai lufija
A PNL politikai lufija
2024. október 11., péntek

A PNL politikai lufija

2024. október 03., csütörtök

Izrael Irán ellen

Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.

Izrael Irán ellen
Izrael Irán ellen
2024. október 03., csütörtök

Izrael Irán ellen