JEGYZET – A szocdemek egyik oltyán kiskirálya, aki házelnökként egy ideig az ország harmadik embere volt, de valami korrupciófélébe keveredett, és félreállították, most, hogy talán egyértelműen bebizonyosodott az akkori gyanú, visszatért az anyapárt kebelébe.
2017. március 05., 23:162017. március 05., 23:16
Hiába, ami hasonlít, össze is tartozik, hogy ne emlegessek holmi zsákokat és a foltjukat. Amikor még nagyfiú volt, valamivel kapcsolatban a filozófiai magasságokba törve arra hivatkozott: azért tudja azt a valamit, mert ő Mihály vajdának a kollégája. Még valódi kollégái is jót mulattak ezen a társításon, és emlegették aztán gyakran Mihai Viteazullal együtt.
Most, amikor kijövet a DNA-tól, immár igazolt korruptként összeborult jelenlegi pártfőnökével, újfent megeresztett egy aranymondást: felhőtlenül mosolyogva kijelentette, a politikusi munka bizony nagyon veszélyes, mert a legváratlanabb helyekről törnek elő a csábító ajánlatok, a mézesmázos szavaktól még a lényeget sem értheti az a szegény honatya, és máris megvan a baj. Akik hallották a kijelentését, nem helyeseltek kórusban, igaz, ellent sem mondtak, mire az egykori hadakozó vajda kollégája szükségesnek tartotta szóbeli lábjegyzetekkel bővíteni mondandóját. És belefogott egy újabb tirádába, ezúttal az egyszerű közalkalmazottakat emelve be a szövegébe, elérzékenyült együttérzéssel mesélve, hogy országszerte gondot okoz a hivatalnokok félelme, miszerint lassan már nem mernek aláírni semmit, nehogy a részletekben megbúvó kis ördögök miatt rájuk húzzák majd a megvesztegethetőség vizes lepedőjét.
Erre sem reagált a két szocdem korifeus körül futkosó riporterhad, úgyhogy még egy sajnálkozó fejcsóválással jelzett az életveszélytől rettegő irodisták vigaszára, aztán ejtette a témát. Én viszont nagyon jól szórakoztam itthon magamban azon, milyen primitív gondolkodásmód kell az ilyenszerű blődségek kijelentéséhez. És nem is csak a mosolyogó kijelentés baj, hanem hogy annyira komolyan is gondolja. Mert belenézni önnön lelkébe, felismerni, hol és miért esett bűnbe, azt nem, de még azt sem, hogy esetleg megkérdőjelezze a különböző összeköttetések révén alacsonyabb-magasabb döntési pozícióba került hivatalnokok hozzáértését, nem, ő csak arra tud gondolni, hogy akik „mindent feláldozva” hajlandók a közjóért tenni valamit, azokra minden bokorban ott leselkedik az életveszély. Jó négyszáz éve sem tudták megbecsülni a vajda hajlandóságát a vagdalkozásra: elárulták és fejét vették! Mégiscsak ő a szerencsésebb: róla csak az igazat mondták ki.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!