2012. június 21., 09:352012. június 21., 09:35
A román külügyminiszter már nem foglalkozik Kövér László, az Országgyűlés elnökének erdélyi körútjával és kijelentéseivel, a Nyírő József író székelyföldi újratemetése kapcsán kirobbant diplomáciai konfliktus miatt sem alszik rosszul, Németh Zsolt külügyi államtitkár kritikáin vagy Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet autonómiapárti kijelentésein is túltette magát, illetve a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának rendkívül kényes ügyét is szőnyeg alatt tartja.
Hogy milyen hozzáállás időszerű most a román állam részéről? Andrei Marga tegnapi közleményéből kiderül, nincs aggodalomra ok, hiszen a kormány továbbra is modern, európai és mélységesen felelős módon viszonyul a kisebbségekhez, amelyek mindig is stabilizáló tényezők voltak a romániai társadalomban. Olyan intézményrendszer, amely lehetővé teszi minden, etnikai kisebbségben élő számára nemzeti önazonosságának megőrzését és megélését, parlamenti képviselet, anyanyelven tanulás, többnyelvű helységnévtáblák és hivatali ügyintézés – ezek biztosítása mind-mind a román állam modellértékű kisebbségpolitikájáról tanúskodnak.
Szóval megint csak egy régi, leporolt lemez, a jól ismert üres duma. Persze sejteni lehet, most miért érezte szükségét a kormány, hogy ország-világ előtt csillapítsa a közelmúltban mesterségesen felkorbácsolt indulatokat azzal a látszatkeltéssel, hogy nyugi, minden rendben van: az RMDSZ vezérkara kedd este igen elégedetten hagyta el a kormány székházát, ahol a helyi szinten kötendő együttműködésekről tárgyaltak. Minden bizonynyal ismét sikerül kisakkozni, hogy egy kicsit mindenkinek jó legyen, a legégetőbb problémáinkat pedig szokás szerint jegeljük a következő választásokig.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.