Fotó: Komoróczy György
A híres üdülőhely szállodájának főbejárata fölött családi címert ábrázoló zászlók közé kifeszített molinón ez a felirat volt olvasható szeptember 15-17. között: Komoróczy Családi Nap 1923 – 2023.
2023. szeptember 20., 18:272023. szeptember 20., 18:27
Az, hogy ez a szeptemberi, rég kiválasztott dátum épp egybeesett a Budapesten tartott Demográfiai konferenciával/ csúccsal és az azt záró családi nappal – a puszta véletlen műve. De lehet benne valami sorsszerűség is, hisz az erdélyi gyökerekkel is rendelkező Komoróczy családban régóta többször tartottak találkozókat, amelyeken a rokoni szeretetnek és a sok gyermeknek jutott a főszerep. Az egyik jelentősebb, 100 évvel ezelőtt – 1923 szeptemberében – tartott családi találkozón az esemény szervezője a Szatmár és Bereg című újság szerint egyebek mellett ezeket mondta:
Levéltári, történelmi, egyházi dokumentumokból, gyászjelentőkből ma már tudjuk, nem volt ritka nálunk az 5-6 vagy annál is több gyermekes család. Például nagyapámék is hatan voltak testvérek, de ők messze lemaradtak attól a – tudomásom szerint – csúcsot jelentő körorvos rokontól, aki 12 gyermekével büszkélkedhetett. Amikor náluk jártam Szabolcs-Szatmárban, a legnagyobb harmadéves orvostanhallgató volt, a legkisebb pedig 3 éves. A 12 gyermekből 7 vagy 8 lett orvos, a többiek más foglalkozást választottak. Majdnem mindannyian eljöttek erre a találkozóra.
Fotó: Komoróczy György
Vetített képes családtörténeti előadásból, könyvbemutatóból és kötetlen beszélgetésekből állt össze a program, természetesen a gyermekek kedvéért nem maradhatott el a barlangfürdőzés és a szállodai medencékben a pancsolás sem. A családtörténeti nyomdai kiadvány összeállítója/szerkesztője hiteles történelmi és nyelvészeti munkák alapján dolgozott, cáfolva az amatőr családfakutatók információit. A szálloda folyosóján a falra elhelyezett, helyenként fényképes családfát szívesesen tanulmányozták a fiatalok is (az első ismert őstől napjainkig kis híján 800 év telt el).
Ennek apropóján beszéltek például az 1923-as találkozó szervezőjéről, a csonka Szatmár vármegye alispánjáról, aki jogász és festőművész volt. A Himnusz születésének 100. évfordulóján Mátészalkán (ott tartották akkor az országos megemlékezést) ő mondott beszédet a vármegye nevében a kormányzó, a kultuszminiszter és a főispán jelenlétében, méltatva Kölcsey Ferenc nagyságát és megemlékezett a nemzet lelkén ejtett – Trianon okozta – sebekről is. A Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület kezdeményezésére Jármi község önkormányzata a település központjában szobrot állítatott dr. Komoróczy Iván alispán emlékére.
Elődeink csak a vármegyei közéletben vállaltak szerepet, az országos politikától távol tartották magukat – talán jó is –, viszont a tudományos, művészeti, művelődési és sportéletben több, jelentősebb eredményt felmutató családtagot/rokont tarthatunk számon, olyanokat, akik közösségünk szolgálatába állították és állítják ma is tudásukat, tehetségüket, anyagi lehetőségüket. Volt például olyan, aki a szegény sorsú tehetséges gyermekek taníttatását vállalta (hogy ne kallódjon el egyetlen tehetség sem!).
Volt olyan orvos a családban, aki ingyen vizsgálta és kezelte a társadalmilag hátrányos helyzetű betegeket. Tudunk templomépítőkről (1600 körül) és orgona állíttatóról (1923), van a listán 100 darab bárány-ajándék magyar gyalogos századnak; van könyvadományzó kolozsvári egyetemi tanszéknek (nemrég) vagy: Kolozs megyei vidéki kórháznak modern gépekkel való felszerelése (‘89 után), a csíkszépvízi Székely Határőr Emlékközpont létrehozásában való részvétel (néhány éve). Nem folytatom.
Fotó: Komoróczy György
A négy generációs találkozón a 170 résztvevőnek mintegy harmada 25 év alatti volt. Talán leginkább nekik szól a most 86 éves orvosprofesszor nagyapa/rokon nyomtatásban megjelent Útravalója, amelyben a szerző 20 pontban foglalja össze gondolatait, tanácsait. Például: A Szülői ház nevel, az Iskola tanít, az Élet vizsgáztat. A természettől sose szakadjatok el, az sosem hamis. Legfőbb bíránk saját lelkiismeretünk, erre hallgassatok és nem arra, hogy „mit szól a világ”. Ne legyetek önteltek, legyetek szerények, de ne szolgaian alázatosak, legyen tartásotok, gerincetek!
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az anyagiak nem fontosak. Tanulni senkitől sem szégyen, ha a példakép hiteles. Mások meggyőződését tiszteljétek, mert csak így várhatjátok el, hogy mások is tiszteljenek titeket. Neveteket, magyarságotokat őrizzétek meg! Stb. Ehhez a ponthoz kapcsolódott az a megjegyzés, hogy magyarságunk megőrzésében legfontosabb szerepe anyanyelvünknek van. Különösen a Nyugaton élőknek tanácsolták, hogy hallgassanak magyar nyelvű rádiót és televíziót, olvassanak magyar nyelvű újságot...
A miskolctapolcai találkozó résztvevőinek nevében ezúton is köszönetet mondok a Budapesten élő Komoróczy Imrének, a kiadvány összeállítójának és szerkesztőjének, a Családi Nap szervezőjének.
Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró
"Akárcsak az általános orvosnak, a nyelvművelőnek is mindenhez kell egy kicsit konyítani. Azt tartjuk szem előtt, hogy a nyelv elsősorban az érintkezés eszköze s csak azután a tudomány tárgya. Ha ezt az elvet tartjuk elsődlegesnek, akkor mindig úgy kell fogalmaznunk, hogy az egyszerű ember is értse mondanivalónkat."
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.
A harmincöt évvel ezelőtti marosvásárhelyi események nagyon mélyen sokunk emlékezetébe vésődtek. Nekem mindenekelőtt az RMDSZ-székház ostroma jut eszembe a fekete márciusról.
Elöljáróban szögezzük le: örvendetes, hogy a szélsőjobboldali, magyargyűlölő szervezeteket és politikusokat éltető, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu nem lehet Románia elnöke. Eltiltása azonban magyar szempontból is veszélyes precedens lehet.
Elképedve olvassák a gépkocsivezetők a rendőrség büntetésözönéről szóló híreket, amelyek sokak számára úgy hatnak, mintha a közlekedésrendészet elszabadult hajóágyúként rontana a békés autósokra.
Elon Musk Romániát érintő posztolgatásai legalább egy percre gondolkodóba ejthetik az új amerikai politikai szuperhősöknek szurkoló erdélyi magyarokat is: tényleg ez az a sztori, aminek a végén mi is tapsolni fogunk ebben a nagyhatalmi Monopolyban?
Mi tagadás, egyik félnek sem válik dicsőségére az Ovális Irodában lezajlott vita – ám jó tanulság Zelenszkij és mindenki más számára, hogy aki kitartóan, teljes testsúlyát bevetve rázza a pofonfát, azt előbb-utóbb a feje búbjáig beborítja a termése.
Engedik-e indulni a bukaresti hatóságok Călin Georgescut a májusi államfőválasztáson? Kétségtelenül ez a kérdés foglalkoztatja jó ideje a romániai választóknak a közélet iránt érdeklődő részét, de persze magukat a politikai élet szereplőit is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!