2009. december 23., 10:372009. december 23., 10:37
De mi van akkor, ha eme földi jóból egyszerre annyi hull az ölünkbe, hogy képtelenek leszünk feldolgozni? Hisz egy tanulmány szerint egy Shakespeare korabeli ember egész életében nem kapott annyi információt, mint amennyi ma egy vasárnapi újságban található.
Az, aki nem figyel az információ forrására, könnyen pánikrohamot kap amiatt, hogy a világ másik felén mégsem tudják a bálnákat megmenteni a vadászoktól, s elcsodálkozik, milyen nagy ember lehet az a Benkő Dániel, akiről azt írják, elképesztően jó az ágyban. Aztán megnézi az ötórás rémhíreket, s arra a következtetésre jut, hogy tíz éven belül senki nem fogja lakni a földet, mert vagy autóbalesetben, vagy újinfluenzában meghal mindenki.
Újabb pánikroham: családtagja azon az úton jön hazafelé, amely a statisztikák szerint a legveszélyesebb, gyermeke tüsszentésére öt percen belül a sürgősségin köt ki. Az adrenalin még hagyján, de a stressz, a szervezetünk állandó védekezésre való beállítása bizony hamar ki tudja készíteni az embert. Egyértelműen felborul a hormonháztartás, felbukkannak ismeretlen vagy nagyon ritka betegségek, s az információ-terjesztőknek újabb anyagot szolgáltatunk.
Erre persze többféle gyógymód vagy megelőzés is létezik.
Az egyik, hogy nem olvassuk/nézzük/hallgatjuk meg azokat a híreket, amelyek címében felkiáltójel, nagybetű, vagy figyelemfelkeltő szavak vannak. Miután ezeket kiszűrtük, akkor se kattintsunk rá az „Összekötözve estek ki a hatodikról” című írásra, mert úgyis valami tengerentúli kimondhatatlan nevű országban történt, s nem biztos, hogy valóban megtörtént eset, vagy valamelyik honlapnak leesett a nézettsége, s valamivel fel kellett dobni a napot.
Szóval csínján kell bánni ezzel a legújabb ember kreálta őrülettel, mert egykettőre megeshet, hogy rövidhírt csinálunk magunkból.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.