Nyomtatott valóság. A lap kitörölhetetlen helyet foglal el a(z erdélyi) magyar sajtótörténelemben
Fotó: Jakab Mónika
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Közel három évtizeddel ezelőtt, pályakezdő újságírókként folyton lestük a nagy öregek szavait, akiktől igyekeztünk megtanulni a lehető legtöbbet, ami elsajátítható ennek a szakmának a művelése során.
2022. december 30., 16:572022. december 30., 16:57
2022. december 30., 17:102022. december 30., 17:10
A magyar irodalomba – és sajtótörténetbe – még Ady révén bevonult nagyváradi Kanonok soron működő szerkesztőségben Mihálka Zoltán amolyan biztos pont volt, akire egyformán számítani lehetett, ha történelmi támpontokra, stilisztikai útmutatásokra, frappáns címre vagy csak úgy, jó tanácsra volt szükségünk. A penzum teljesítésének, az anyagleadás szorításának lázában égő, a lapzárta közeledésétől valósággal hidegrázást kapó fiatal munkatársakat számtalan sajtóterméket megjárt, tapasztalt szerkesztőségi főtitkárként Zoli bácsi gyakran a következő bölcsességgel nyugtatgatta: „fiúk, a napilapnak van egy tulajdonsága: mindig megjelenik”.
Persze a romániai magyar sajtóban több évtizeden keresztül a magyar kultúra amolyan szürke eminenciásaként tevékenykedő Zoli bácsi óriási tapasztalata ellenére sem láthatta előre (és sajnos nem is élhette meg), mivé lesz pár évtized elteltével a média.
És néhány hónappal ezelőtt még magunk sem sejthettük, hogy az évtizedes lépték is lezárul, a nyomtatott Krónika 1999. október 30-án, szombaton indult története 2022. december 30-án, pénteken véget ér.
Nem gondoltuk, hiszen lapunk mindenkori munkatársai küldetésként fogták fel a huszonhárom évvel ezelőtt zöldmezős beruházásként útjára indított országos napilap előállítását. És ha nem is reménykedtünk abban, hogy a print az idők végezetéig élni fog, arra egyikünk sem számított, hogy a Krónika nem éri meg a 25. évfolyamát.
Friss hír, hogy másfél évszázad után kivezeti szolgáltatásai közül a táviratot a német posta (Deutsche Post), az utolsó lehetséges kézbesítési dátum szilveszter. A rövid szöveges üzenet, amelyet a postavállalat meghatározott időn belül kézbesít, a szolgáltatás iránti igény csökkenése miatt szűnik meg. Vitathatatlan, hogy a Krónika nyomtatott változatának megszűnésében is közrejátszottak hasonló okok, ám ezek sokkal összetettebbek.
A nyomtatott média előállításának és az olvasóhoz történő eljuttatásának egyik alapfeltétele ugyanakkor a terjesztés, amelyhez sajnos – ezt mindenképp ki kell mondani – nem adottak a feltételek jelenleg Romániában. Az állami postavállalat szolgáltatásai egyszerűen csapnivalóak, rengeteg panasz érkezett az elmúlt években olvasóinktól, hogy hetente kétszer, sőt mindössze egyszer kézbesítik a Krónikát, ami napilap esetében tarthatatlan állapot. Megoldást jelenthetne az önálló terjesztési hálózat fenntartása, ez azonban akkora költségekkel jár – különösen a román kormány idei rendelkezése óta, amikor is a részmunkaidős szerződések után is a minimálbér szintjén kell adót fizetni az alkalmazottak után –, amelyeket kevés kiadó képes felvállalni. Mindezt tetézi, hogy az energiaválság, valamint az ukrajnai háború kirobbanása óta hatványozottan megemelkedtek a nyomdaköltségek, éppen ezért nagyon meg kellett volna emelni a lap szabadeladási, valamint előfizetési árát, hogy ne legyen veszteséges a lapkiadás.
A Krónika is annak köszönhetően maradhatott fenn az elmúlt években, hogy anyaországi támogatásban részesült, e nélkül már korábban bekövetkezett volna a mostani búcsú. A magyarországi támogatások elapadásának oka pedig – ha hivatalos tájékoztatás híján találgatni lehet – a közismert gazdasági állapotokban keresendő, amelyek miatt egyébként megannyi erdélyi magyar civil szervezet, intézmény is nehéz helyzetbe került ugyanebben az időszakban.
Megható, szívszorító volt sokak felajánlása az elmúlt hetek során, miszerint bizonyos összeget hajlandóak áldozni havonta a lap megmentése érdekében. Még ha még oly megtisztelő is ez a ragaszkodás, sajnos már nem képes megmenteni a lapot.
Köszönet és hála illeti a Krónika egykori főszerkesztőit, akik arculatot, stílust, státust adtak a lapnak, és ugyanúgy köszönjük minden egykori krónikás munkáját. Valamennyien hozzájárultak a lap színvonalához, szakmai előmeneteléhez, tekintélyéhez. Ugyanakkor megkülönböztetett tisztelettel tartozunk azoknak a kollégáknak, akik januárban már nem a kizárólag a világhálóra felköltöző Krónikánál folytatják. Rendkívül szomorú, hogy tőlük is meg kell válnunk.
Most, az utolsó lapszám összeállítása közben ugyanúgy sír a lelkünk, mint az orvosnak, aki utoljára műt, az asztalosnak, aki az utolsó bútort faragja, vagy a péknek, aki nem süthet többé kenyeret. Munkatársaink reflexiói, érzései, érzelmei kivétel nélkül visszaköszönnek az utolsó lapszámban csokorba gyűjtött búcsúírásokból. Januártól megfogyatkozott létszámú szerkesztőség folytatja a Krónika online kiadásának írását-szerkesztését, a kezdetekkor megfogalmazott céljainkból azonban továbbra sem engedünk: a szakma alapvető szabályait betartva ápolni a Krónika szellemiségét, a tájékoztatáson, hírközlésen, az információk özönében való eligazodás segítésén túlmenően hozzájárulva az erdélyi magyar identitás ápolásához.
Viszontlátásra, nyomtatott Krónika! 2023-tól találkozunk a Krónikaonline.ro honlapon!
A 33 éves hetilap megszűnése – a lapcsoportban megjelenő Krónika és Székelyhon napilapokhoz hasonlóan – sokunk számára talány, mert ezek a kiadványok sok hullámvölgyön estek át, de mindig sikerült biztosítani a lapkiadás folytatását.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.
Az Alkotmány 3. cikkelye szerint Románia területe elidegeníthetetlen, ezért is kelt rendszerint közfelháborodást szerte az országban ha valaki – nyilván magyar ember – azt meri mondani, hogy Székelyföld nem Románia.
Immár kijelenthető: Donald Trump egyszerre hihetetlenül szerencsés és hihetetlenül peches ember.
Európa forrong a migránsáradat miatt. Nem csak az éppen lecsengett nagy-britanniai tömegtüntetések jelzik, hogy a hatóságoknak sürgősen lépniük kell, hanem az Európai Unió területén egyre sűrűbben bevezetett határellenőrzés is ezt mutatja.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!