2010. november 23., 11:152010. november 23., 11:15
Visszatérve az általam eddig bérbe vett szobákhoz, a második lakás bizonyult a legzsúfoltabbnak, a kolozsvári, Monostor negyedi, Mehedinţi utcai, közismerten tömegzsúfoló, tízemeletes tömbházainak egyik gyufásskatulyányi doboza.
A nap és az éjszaka minden órájában emberek lepték el a tömbházak közötti kis utcákat, ott ültek az öregek, naphosszat kártyáztak, sakkoztak, vagy csak bámészkodtak (egy falumbéli szerint várták a csordát), éjszaka pedig előbújtak a kikent-kifent tinik zenélő telefonjaikkal, hajnalban pedig a mulatságból hazatérő éneklő részegek. Mindezen zajforrásokon felül egy reggel buldózer és ütve fúró gép hangjára ébredtem, s ez a szokásom az elkövetkezendő két hónapra is megmaradt. A kis utcának ugyanis feltörték az aszfaltját, majd földet hordtak, alapot készítettek, betonoztak, egyszóval hangoskodtak minden áldott nap. A frissen lerakott útburkolaton aztán megérkezett az engem költöztető autó, mert olcsó, és jó lakásra találtam a központban.
Az már csak a sors iróniája, hogy az új pincelakás ablaka, ahová költöztünk, az utcára nyílott, ahol hiába volt lezárva az autósok előtt a járda, a kis fémoszlopok napok alatt csavarodtak ki véletlenül a helyükből. Ennek rövidesen az lett a következménye, hogy mindenféle autók kezdtek el parkolni közvetlenül az ablakunk alatt, illetve felett, így nemhogy a fény nem jött be, de olyan kipufogógázszag volt, mintha egész nap egy bicikli fékjét próbálgattuk volna a konyha kövén. Jelenlegi lakásom nagyjából azóta szépül, mióta odaköltöztem. Kora ősztől szigetelik, festik, fúrják-faragják, építőtelep lett a lépcsőházból, a rózsakertből, s a szobámból is, miután egy nap nyitva felejtettem az ablakot, a szigetelőanyag apró darabjai pedig ellepték a könyvespolcot, kiterített ruhákat, de még a tévé lapjára is előszeretettel ragadtak fel. És most feltúrták az egész utcát. Ha jól számolom, még van egy hónapom, amíg befejezik, aztán a hagyományokat követve újból keresnem kell egy olyan albérletet, ahol igényeimnek megfelelő zajforrások töltik be napjaimat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok