2010. november 23., 11:152010. november 23., 11:15
Visszatérve az általam eddig bérbe vett szobákhoz, a második lakás bizonyult a legzsúfoltabbnak, a kolozsvári, Monostor negyedi, Mehedinţi utcai, közismerten tömegzsúfoló, tízemeletes tömbházainak egyik gyufásskatulyányi doboza.
A nap és az éjszaka minden órájában emberek lepték el a tömbházak közötti kis utcákat, ott ültek az öregek, naphosszat kártyáztak, sakkoztak, vagy csak bámészkodtak (egy falumbéli szerint várták a csordát), éjszaka pedig előbújtak a kikent-kifent tinik zenélő telefonjaikkal, hajnalban pedig a mulatságból hazatérő éneklő részegek. Mindezen zajforrásokon felül egy reggel buldózer és ütve fúró gép hangjára ébredtem, s ez a szokásom az elkövetkezendő két hónapra is megmaradt. A kis utcának ugyanis feltörték az aszfaltját, majd földet hordtak, alapot készítettek, betonoztak, egyszóval hangoskodtak minden áldott nap. A frissen lerakott útburkolaton aztán megérkezett az engem költöztető autó, mert olcsó, és jó lakásra találtam a központban.
Az már csak a sors iróniája, hogy az új pincelakás ablaka, ahová költöztünk, az utcára nyílott, ahol hiába volt lezárva az autósok előtt a járda, a kis fémoszlopok napok alatt csavarodtak ki véletlenül a helyükből. Ennek rövidesen az lett a következménye, hogy mindenféle autók kezdtek el parkolni közvetlenül az ablakunk alatt, illetve felett, így nemhogy a fény nem jött be, de olyan kipufogógázszag volt, mintha egész nap egy bicikli fékjét próbálgattuk volna a konyha kövén. Jelenlegi lakásom nagyjából azóta szépül, mióta odaköltöztem. Kora ősztől szigetelik, festik, fúrják-faragják, építőtelep lett a lépcsőházból, a rózsakertből, s a szobámból is, miután egy nap nyitva felejtettem az ablakot, a szigetelőanyag apró darabjai pedig ellepték a könyvespolcot, kiterített ruhákat, de még a tévé lapjára is előszeretettel ragadtak fel. És most feltúrták az egész utcát. Ha jól számolom, még van egy hónapom, amíg befejezik, aztán a hagyományokat követve újból keresnem kell egy olyan albérletet, ahol igényeimnek megfelelő zajforrások töltik be napjaimat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok