2009. január 22., 07:282009. január 22., 07:28
„Gyakorlat teszi a mestert” – mondogatják a tapasztaltabb bölcsek, de olyan is van, aki szerint a jó sofőr ritka, és többnyire csak öreg vezetők vannak. Ám az oktatókönyv nem tesz említést az útburkolatot színesítő gödrökről, pedig a megyei illetőségű utak kiemelkedő hányada szép számban rendelkezik ilyennel.
„Vigyázni kell!” – hangoztatják az öreg sofőrök. Igen, de a frissen vizsgázott vezető még csak két szemmel rendelkezik, amiből másfelet elvesz a szembejövő járművek megfeszült figyelése. Az este fényei Párizsban ugyan szépek, ám a megyei rangú közutakon nem, mert megvakítják a volánnál ülőt. A kezdő vezető ezért megpróbál minél közelebb húzni az útszélhez, amint azt a nagykönyv előírja neki, és ekkor hallja a koccanást. Sőt nem is koccanás az, sokkal inkább mennydörgésre emlékezteti. Lassít, mert érzi, hogy nem minden olyan, mint amikor elindult. Az autó eleje kezd önálló életet élni, és nem hallgat többé a jó szóra.
Okosabb tehát megállni, még akkor is, ha a színpad épp egy duplakanyar közepe. Sofőrünk kiszáll, és láss csodát, a jobb első kereke a kedvenc szilvalekváros palacsintáját idézi. Ám a guminak korántsem volt olyan rossz sora, mint a keréktárcsának. A levegő elillant belőle, mert nem marasztalta semmi. Így a kerék olyan arcot vágott, mint akinek kihúzták a zápfogát. Bandzsa lett, mert első típusú találkozása volt egy méretes gödörrel. A kanyar bejáratánál mosdóteknő nagyságú kátyú várta a kezdő sofőrök érkezését.
Napok múlva már egy nagy, piros pufuleces-zacskó virított a gödör melletti fakarón, valószínűleg a Sorstársak fogjunk össze nevű mozgalom aktivistáinak jóvoltából. Egyik reggel, amikor a napsugarak már bevilágították a várostól három kilométerre félreeső, vidéki utat is, egy régi román gyártmányú, francia mintáról koppintott autó parkolt az említett kanyarban. Első kereke tengelyről leszakadva, nem messze tőle méretes gödör. Mellette elhaladva a kezdő sofőr megnyugodni látszott, és titokban örült, nem csak a húszéveseké a világ, az úton bizony poroszkál még néhány korosztály.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok