2011. július 01., 11:592011. július 01., 11:59
Az említett széljobb berkekben ennek nyomán – utalva a nagykövet szakmai múltjára – a „kommunista újságíró” és a „hazaáruló” voltak a legenyhébb jelzők, amelyeket ráaggattak, ami már önmagában jelzi, hogy meglehetősen sajátosan vélekednek a diplomáciáról és annak szerepéről. Persze a magyarok elsöprő többsége a lelke mélyén bizonyára nem bánná, ha azok a bizonyos határok a Kárpátok bércein húzódnának, és mondjuk, ha Nagyváradról Bukarestbe utazunk, Brassó után csak azért nem kérnék az útlevelet, mert Románia is az EU tagja. De hát a mai realitások nem erről szólnak, egyrészt katonailag is szövetségesek vagyunk, ugyanazon államszövetség tagjai, másrészt Magyarország nincs olyan gazdasági és politikai helyzetben, hogy bármilyen kérdésben követelőzve, fenyegetően lépjen fel. Ráadásul az elcsatolt területeken az elmúlt hatvan év brutális betelepítési politikája következtében az etnikai arányok sem nekünk kedveznek. Mindezek alapján képzeljük el, ha Füzes az Európai Unió soros elnökségét betöltő ország nagyköveteként lazán odanyilatkozza a román portálnak, hogy persze, Budapest elsődleges célja Erdély visszaszerzése, az egész magyar nemzet ennek a lázában ég, és a szülészeteken az újszülöttek sem édesanyjuk szívhangját hallgatják, hanem az „Édes Erdély, itt vagyunk” refrénű indulót.
Bukarest erre simán kiutasítja Füzest, világszerte arról szólnak a hírek, hogy Magyarország háborút akar, Románia pedig hivatalosan is belső ellenségként kezd tekinteni az erdélyi magyarságra. Persze lehet arról álmodozni, hogy eljön az az idő is, amikor a nemzetközi konjunktúra Magyarországnak kedvez, nagyhatalmi szövetségesei minden igényét támogatják, Románia viszont kiesik a pikszisből. Amikor a magyar nagykövet nem beidézés nyomán, hanem önszántából megy be a román külügybe, és egyszerűen rárúgja az ajtót a külügyminiszterre, hogy lecsapja az asztalára a Román Királyság 1914-es térképét, mondván: „Románia, én így szeretlek!” Lehet róla álmodozni, de jelen állás szerint mérsékelten valószínű. Úgyhogy a mostani felfokozott magyarellenes hangulatban nem feltétlenül azoknak van igazuk, akik azt várják a nagykövettől, hogy benzinesvödörrel oltsa az égő házat.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!