2010. április 19., 09:542010. április 19., 09:54
Ezzel nem csak üzemanyagot lehet megspórolni, de az unalmas autózás társasági életté válhat, alkalmi partnereket lehet találni, és kevésbé ártunk a környezetnek.
A környezetvédelmi miniszter a minap keresztülszáguldott öt megyén, és komoly udvartartás követte minden helyszínre. Míg az újságírókat szállító busz zsúfolásig megtelt, addig olyan, politikusokat utaztató járműt is lehetett látni, amelyben csak egyetlen személy ült, és az is a szomszédos megyéből autózott el és vissza. Mint mondtam, a telekocsi nem divat még mifelénk. Jobban mondva még csak az a formája hódít, amelyik melák bőrfejűekkel tölti meg a fekete limuzint, ám azokhoz ismeretlenek nem szívesen ülnek be társaságnak. A teleszekér viszont egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, ugyanis munkába menet minden reggel rogyásig telt zabhengereseket látok a nemzetközi úton.
Egyik fajtájuk autóroncsokat és drótkerítéseket szállít, másik pedig a népes családot, amely szorgosan írja a saroglyán a bevásárlólistát. Mindenki azt hihetné, balkáni a modell, pedig környezetvédelmi szempontból ennél európaiabbat nem is képzelhetnénk. Nem bocsát ki mérges gázokat, hiszen Ráró nem eszik semmilyen E-t, gazdája pedig kézzel-lábbal részt vesz a roncsutóprogramban. Olyat is láttam, amikor a lovat a még éppen guruló karosszéria elé fogták be, hazafelé pedig mindketten betértek a faluvégi kurtába. Hej, Rigó, Rigó! – szólhatna a közismert sóhaj, hiszen nemhogy telekocsi nincsen, de a pillepalackokat begyűjtő konténerek is üresek. Kiüríti őket a kisebbség, mert a klímaváltozás miatt még tavasszal is kell fűteni. Az a kis mellékes, ami befolyik, le is folyik rögtön a nap végén, nincsen értelme számolgatni, mennyit költhetne az átlagember környezetvédelemre. Ültessünk fát! – szólít fel a szakhatóság, közben az itthoniak a határ másik oldalára járnak tüzelőt lopni. Nem a propaganda hiányzik nálunk, hanem az igény. A környezetvédelemhez kultúra kell, azt tanítani kell, de a hazai nagyközönség jó része még nem képes magáévá tenni ezt az alternatívát.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.