2009. november 26., 11:282009. november 26., 11:28
Mindhárom cél ugyanis általános, semmitmondó. Úgy fogalmazták meg, hogy ha semmi nem történne, akkor se lehessen senkit felelősségre vonni. Az RMDSZ tehát könyököl a hatalom felé, nem szab feltételeket a kormányra lépéshez.
Nem eszköznek tekinti a koalíciós részvételét, hanem célnak. Nem az erdélyi magyar közösség legfőbb törekvései lebegnek vezetői szemei előtt, hanem az elmúlt három ciklus tanulsága: hogy kormányon lenni jó. Több száz ember kap szolgálati kocsit, csinos titkárnőt, magas fizetést, hatalmat, több száz magyar embernek csurran-cseppen a jólét az adófizető pénzén. Jólét a kiválasztottaknak, a keveseknek.
A sokak jövője feláldozása árán. Marosvásárhelyi, nagyváradi, szatmárnémeti, kolozsvári öregekkel beszélgetvén sokan tapasztalhatták, hogy könnybe lábad a szemük, amikor azt idézik, milyen volt ötven évvel ezelőtt a városuk etnikai összetétele. Arra kellene a mai politikusoknak gondolniuk, hogy a mai Marosvásárhely azt mutatja, milyen lesz ötven év múlva Székelyudvarhely, a mai Szatmárnémeti azt mutatja, milyen lesz ötven év múlva Sepsiszentgyörgy. A fogyás ugyanis megállíthatatlan, ha nem kap a Székelyföld területi autonómiát.
Az RMDSZ politikusai tudják: kormányszerepet vállalván ismét évekre félre kell tenniük az autonómiatörekvéseket. Annak a hatalomnak válnak a részévé ugyanis, amelytől ki kellene csikarni az önrendelkezés jogát. Kormánypozícióból autonómiát elérni csak úgy lehetne, ha a belső önrendelkezést a kormányra lépés feltételévé tennék. Tudják, hogy rossz irányba mennek, de mégis ezt választják. Olyanok, mint az alkoholista, aki tudja, csak akkor van jövője, ha leteszi a poharat, a kritikus pillanatokban mégsem tud ellenállni a csábításnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok