Balogh Levente

Balogh Levente

Konzultációs színjáték, elnökválasztási figyelemelterelés

2024. július 05., 12:20

2024. július 05., 12:20

A közmondásból ismert helyzetbe hozta magát Macrel Ciolacu miniszterelnök az elnökválasztás időpontjáról a pártokkal kezdeményezett egyeztetéssel: megásta a vermet a koalíciós partner liberálisoknak, majd ezt követően határozott, peckes léptekkel belegyalogolt.

Mint ismeretes, a konzultációt azért kezdeményezte, mert a liberálisok közölték: már nem akarják szeptemberre előre hozni az elnökválasztást, megfelel nekik az eredeti, novemberi időpont.

Ciolacu viszont ragaszkodott volna a még az év elején rögzített, szeptemberi időponthoz, ami koalíciós feszültséghez és személyeskedésbe torkolló szópárbajhoz vezetett.

A választás előrehozatalának vagy eredeti időpontban való megtartásának természetesen semmilyen objektív előnye sincs az ország polgárai számára, kizárólag a koalíciós pártok választási kampányérdekei állnak a háttérben.

A liberálisok azért változtattak állápontjukon, mert alaposan eltaktikázták magukat: eredetileg arra számítottak, hogy Klaus Iohannis államfőt tényleg megválasztják a NATO főtitkárává, így pártelnökük, Nicolae Ciucă a szenátus elnökeként az alkotmány értelmében ügyvivő államfővé avanzsál, és ebbéli minőségében, hivatalban levő elnökként vehet részt a választáson.

Mint tudjuk, nem így történt, Iohannis végül alulmaradt – nem mintha akár csak egy pillanatig is lett volna esélye a győzelemre –, így a liberálisok számára már kényelmetlenné vált a választás előre hozatala, hiszen

Ciucă a szenátus elnökeként jóval kevésbé látható, és kevesebb megjelenési lehetősége van a nyilvánosság előtt, mint ügyvivő államfőként.

Ráadásul szavazótáboruk jelentős része – kévén jórészt városi, középosztálybeli – szeptember közepén még valamely napfényes külföldi tengerparton nyaral, és esze ágában sincs választási ügyekkel foglalkozni.

Ezért aztán a liberálisok visszakoztak.

Ciolacu viszont éppen ezért ragaszkodott volna a választás előre hozatalához, hiszen ebben az esetben

az nyom többet a latban, hogy melyik párt rendelkezik pillanatnyilag nagyobb támogatói bázissal.

Mivel pedig ez jelenleg – és várhatóan szeptemberben is – a PSD, szívesen látná a szeptemberi választásokat, elvégre ebben az esetben nagy lenne az esély arra, hogy egy jó mozgósítással a 30 százalék körüli aránnyal amúgy is a legnagyobb támogatottságú PSD jelöltje végez az élen – vagy ha függetlenként Mircea Geoană, a NATO főtitkár-helyettes is elindul, a másodikon – az első fordulóban.

Ezért próbált minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy valamilyen formában nyomást gyakorolhasson a PNL-re, és rákényszerítse az eredeti, szeptemberi időpont elfogadására.

Erre a kormányalakítások előtt is alkalmazott konzultációt találta a legalkalmasabbnak, amelyre az összes releváns pártot meghívta.

Természetesen az egész nem volt több színjátéknál, amelynek az lett volna a célja, hogy egyfajta konszenzusos, demokratikus alapú legitimitást kölcsönözzön a választások időpontjáról szóló döntésnek.

Csakhogy ő is eltaktikázta magát.

Az ellenzéki pártok ugyanis jóformán egységfrontban utasították el a szeptemberi időpontot – csak az AUR elnöke, George Simion jelezte, hogy bármikor áll a megmérettetés elé –, ezzel aztán nagyjából be is árazták Ciolacu konzultációjának az értékét.

Persze éppen ezzel kiskaput is biztosítottak neki, hogy az igazán kínos arcvesztést elkerülje, hiszen arra hivatkozhat a novemberi időpont megjelölésével, hogy arról a demokratikusan megválasztott pártok többségének akarata nyomán döntöttek – csakhogy az elnökválasztás időpontjának kitűzése nem az ellenzék, hanem a kormány feladata.

Vagyis a késő őszi időpont mindenképpen azt jelenti, hogy Ciolacu alulmaradt a koalíciós partnerrel szemben.

Mindazonáltal az, hogy a parlamenti választások időpontját az elnökválasztás két fordulója közé, a december elsejei román nemzeti ünnep napjára tűzték ki, mindkét kormánypártnak kedvez, hiszen így a felfokozott választási hangulatban sikerülhet jobban mozgósítani.

Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a PSD nem felejti el a liberálisoknak ezt a megszégyenítést, és alkalomadtán viszonozza majd – akár többször is, mint Lúdas Matyi.

Persze az is benne van a pakliban, hogy

az olyan, valójában mellékes kérdések beemelése a közbeszéd első vonalába, mint az elnökválasztás időpontja, valójában mindkét koalíciós párt számára kedvező, hiszen kiválóan alkalmas a figyelem elterelésére,

ha hetekig arról szólnak a hírek, hogy akkor most szeptemberben vagy novemberben járuljunk az urnák elé.

Amíg az határozza meg a közbeszédet, hogy mikor legyen az államfőválasztás, illetve az, hogy a koalíciós pártok között emiatt konfliktus alakult ki, addig sem a kormányzati teljesítményről, a várható ár- és adóemelésekről van szó.

Ráadásul az is jótékony homályban marad, hogy

példátlan módon jóformán még azt sem tudni – legfeljebb sejteni lehet –, hogy egyáltalán mi a felhozatal, kik lesznek a jelöltek, és mit ajánlanak a polgárok szavazataiért cserébe.

Úgyhogy nyugodtan számíthatunk arra, hogy a koalíciós pártok találnak még ehhez hasonló témákat, amelyeken hosszasan lehet rugózni a nyilvánosság előtt, és kiválóan alkalmasak arra, hogy egymásra mutogatva áltémákkal térítsék el a közbeszédet a valóban fontos dolgok megvitatásától.

Sőt még az sem kizárható, hogy amennyiben valamelyik fél úgy látja, hogy egyre kilátástalanabb a helyzet, a koalíciót is felrobbantja, hogy ellenzékből futhasson neki az elnök- és a parlamenti választásnak.

Mondjuk

ilyen körülmények között nem csodálkozunk, hogy az embereknek elegük van a fősodratú pártokból, és inkább egy – legalábbis névleg – kívülálló, pártfüggetlen államfőt szeretnének.

Persze például Mircea Geoanáról sem tudjuk még, hogy általános, PR-szakkönyvekből kimásolt lózungokon kívül mit kínálna államfőként.

De sokat elárul a romániai közhangulatról, hogy még ennek ellenére is inkább őt választanák a jelenlegi hazai kínálattal szemben.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hergelnek a szavazatunkkal

Bár Magyarországon majd csak két év múlva rendezik a következő országgyűlési megmérettetést, hirtelen választási láz lett úrrá az anyaországi politikai osztály és sajtó bizonyos részén.

Tóth Gödri Iringó

Tóth Gödri Iringó

Mi már megszoktuk, de parasportolóink mivel érdemelték ki, hogy nem szurkolhat egy egész nemzet nekik?

Szép dolog, hogy az M4 Sport megannyi tudósítóval kint van a párizsi paralimpián, csak ebből mi Erdélyben semmi sem látunk, hallunk.

Balogh Levente

Balogh Levente

A nagy romániai koalíciós haragszomrád-kutyakomédia

Mintha az éjszaka során, egyik napról a másikra felbomlott volna a kormánykoalíció – ez az érzése támadt az embernek a PSD szombati tisztújító kongresszusán elhangzott kirohanásokat olvasva.

Makkay József

Makkay József

Csalók kíméljenek! Hogyan lehet visszaszerezni a kézműves termékek becsületét?

A vásárok túl drágának tűnő választéka az emberek egy részét felpaprikázza: a kistermelő miért kínálja magas áron a termékeit? Aki ezt kifogásolja, nem veszi figyelembe a kézműves áru kézimunkaigényét. Az ágazat megmentése jelentős összefogást igényel.

Balogh Levente

Balogh Levente

De most komolyan, mire jó nekünk egy olimpiai arany?

Sajnálattal kell beismernünk: a párizsi olimpián szerzett aranyérmek hatására tényleg nem csökkent a kenyér, a sör és a téliszalámi ára, sőt a rezsiköltségek sem

Balogh Levente

Balogh Levente

Putyin blamázsa és az ukrán kamikazeoffenzíva

Oroszország térképét elnézve szinte jelentéktelen foltnak tűnik az a mintegy ezer négyzetkilométer, amit az ukránok elfoglaltak – de hát egy, a talpába fúródó apró tüske is óriási fájdalmat okozhat, sőt akár végzetes is lehet még egy medve számára is.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kényszerpályás iráni bosszú

Ha eddig valaki azt hitte, hogy a gázai izraeli-palesztin háború miatt amúgy is forró konfliktusba süllyedt Közel-Keleten ennél jobban már aligha fokozódhat a feszültség, Iszmail Haníje teheráni meggyilkolása azt bizonyítja: mindig lehet rosszabb.